2011. április 21., csütörtök

Love Island - 11rész - El kell hogy engedjelek...

Az társaság újra a hajón utazott.A legtöbbek a szobájukban telefonoztak olvastak.De voltak akik kártyáztak vagy beszélgettek az asztaloknál.Páran még a korláthoz is mentek és bámészkodtak a gyönyörű kék tengerben.Chika éppen így tett.Nézte a madarakat és a gyönyörű felhőtlen kék eget.Végül Yuko is csatlakozott.
-Szia. - Szólt hirtelen Yuko mire Chika kicsit megrezzent
-Szia.
-Mit csinálsz?
-Gondolkodom.
-Miről?
-Mindenről - Fordult meg Chika de arra nem számított hogy Yuko közvetlenül mögötte áll és így eléggé közel kerülnek egymáshoz. - öhm... - Chika elpirult.
-Mi a baj?Lázas vagy?Vörös az arcod. - Majd Yuko Chika homlokára tette a kezét
-Dehogy... csak azért van mert ezt csinálod...
-És ez miért hoz zavarba?
-Mert közel vagy hozzám.
-Ó,tényleg bocs. - Majd kicsit messzebb állt.(Kb.2 cm-el) - Miért vagy itt kinn?
-Mondom... gondolkoztam...
-Eh ... tényleg mondtad - Majd Yuko szája apró mosolyra húzódott - Haragszol még rám? - Yuko tekintete komollyá vállt.
-Nem - Majd Chika oldalra fordította a fejét és könnyes szemmel kémlelte az eget.
-Én ezt most higgyem el?
-Igen...
De Yuko nem tette.Ujjával Chika álla alá támasztotta és maga felé fordította a fiatal könnyes arcot.
-De én nem hiszem.Kérlek mond mit tehetnék hogy megbocsáss?
-Semmit.
-Nem bocsátasz meg soha?
-Már megbocsátottam.
-De... - Majd elengedte Chikát - Miért mondod ezt?Ha nem is igaz?
-Örülök annak hogy ha ilyen vagy.Más a hangod, és a szavakkal is máshogyan bánsz...
-Szóval csak ugratsz?
-Nem...De tényleg nem haragszom rád.Igaziból túlreagáltam egy kicsit.
-Örülök.Tényleg.- Majd megölelte és a pillanat hevében megcsókolta Chika-t.
A csókot viszonozták.És cseppet sem volt ellenállás.Majd Yuko rájött it is csinál és elhúzodott majd megfordult.Chika értetlenül állt és nem tudta hogy mi történik.
-Sajnálom... - Mondta Yuko
-Mit?
-Hát a csókot.
-Nem kell sajnálni... és is akartam.
-Mi?Miért? - Majd Yuko megfordult
-Mert rájöttem arra hogy szeretlek.Így nem tudok haragudni rád.
-Lehetetlen.
-Mi lehetetlen?Az hogy szeretlek?Dehogy az!
-De... nagyon is az...
-Nem az. - Majd Chika közelebb lépett Yuko-hoz aztán átölelte.De Yuko elkezdett hátrálni de közben megbotlott.Hanyatt esett és balszerencséjére húzta magával Chika-t is.Naná hogy Naoki épp akkor járt arra.
-Ejnye Yuko legalább a szobában - Nevetett Naoki
-Mi van? - Kérdezték egyszerre
-Csupán az hogy ölelkezve fekszetek a földön.És előzményét látva nem véletlen.
-Menj a pokolba! - Mondta Yuko majd felsegítette Chika-t és a kézen fogva a szobákhoz húzta.
-Mit akarsz? - Kérdezte kétségbeesetten Chika
-Beszélgetni...
-Miről?
-Majd meglátod.De bejönnél velem? - Mutatott a szobájaajtájára
-Miért?
-Ne tegyél már fel ennyi kérdést.
-Nem tudok nem fel tenni...
-Értem. - Yuko elővette a kulcsát és kinyitotta az ajtót,majd udvariasan előre engedte Chika-t
-Nos mi lenne az?
-Csupán 1 szóba tudom önteni.
-És mi az a szó?
-Szeretlek!
Chika elkerekedett szemekkel figyelte a fekete hajú srácot.Majd kontrázott.
-Mi van?
-S.Z.E.R.E.T.L.E.K - betüzte
-Állj,állj,állj!Te Haruki-t szereted!
-Nem...honnan eszed ezt a hülyeséget? - Majd leesett neki. - Ja az...izé csak tetszett.De amióta elkezdtünk beszélgetni többet beléd szerettem...
-Sajnálom de... én... nem tudom viszonozni ezeket az érzéseket...tudom azt mondtam szeretlek... de nem úgy ahogy gondolod...
-Értem.Nem erőltetek rád semmit.
-Akkor ezt megbeszéltük...

Haruki unottan ült a hajó ebédlőjében és közben ujjával az asztalon dobolt.
-Hol a fenében van Yamato? - Motyogta csaknem számította arra hogy ezt a kérdést megválaszolják.
-Itt - Yamato szokása szerint a frászt hozta Haruki-ra mivel a válla fölött mondta ezt a szót.
-Á.Azt hittem erről már leszoktál.
-Sajnálatodra most hogy hamarosan hazaérünk kezdek visszaállni.Már csak 1 nap eh?
-Szóval már nem fogsz szeretni?
-Nem erről van szó.Csupán eltűnt a rossz fiús énem.És bevallom kicsit zavar.
-Miért?Rossz dolog az hogy ha valaki kedves és udvarias?
-Nem.Csak csupán nem akarok mindenkivel jóban lenni.Ennyi az egész.És otthon rengeteg ellenség várja hogy megtalálja gyenge pontomat.Amit nem szeretnék. - Magyarázta majd leült Haruki-val szembe
-Értem.De ha elmész... akkor...
-Akkor?
-Nem lesznek ellenségeid.
-Szerzek én hidd el.
-Ebben biztos vagyok...
-Akkor ezek szerint úgy döntöttél nem jössz velem?
-Sajnálom de engem ideköt mindent.Itt születtem.Itt családom....
-És én? - Vágott a szavába Yamato
-Te is számítasz de nem adhatom fel mind azt ami itt van.
-Megértelek.Elfogadom... sajnálom...
-Én is... nagyon... de tudom... el kell hogy engedjelek...
Majd Yamato megfogta Haruki kezét és elkezdte simogatni.Haruki szeméből könnyekk kezdtek szökni.
-Sokszor meglátogatlak.

Eljött az utolsó táborhely.Már holnap este hazaérhetnek.Számukra egy ismert szigeten a Love Island-on kötött ki a hajó.Csodálkoztak is hogy miért itt.
-Nos.Mindenki a sátrában alszik kivéve azt a 7 hét embert aki a házat építette.Most kivételezek veletek. - Szólt Eiko Tanárnő - Most már sötétedik így mindenkit kérek hogy ne menjetek be a fák közé,szóval a parton maradjatok.Fürdést jelenleg nem engedélyezek de tábortüzet igen.Jó éjszakát.
Majd mindenki elkezdte felállítani a sátrát és bele a hálózsákot.Sokan olvastak de voltak a akik a telefonjukat bütykölték , zenét hallgattak vagy éppen vízzel locsolták egymást.
-Szép vég nem? - Tűnődött Haruki
-Micsoda? - Kérdezte Kyoichi
-Ez a kis kirándulás.Újra itt a szigeten,a házban.Érdekes befejezés.
-Az...Nos ... aludjunk inkább... holnap megyünk vissza... hozzá kell szokni a normális fejlett világhoz.
-Igen.Jó éjszakát! - Intett Haruki majd felment a lépcsőn Yamato-val közös szobájukba.Kicsit botladozott de sok káromkodás mellet végül sikerült megtalálnia a sötétben lévő ágyféleségeket.
Majd elaludt.

-Jó reggelt gyerekek!Felszállás és névsor!Indulunk haza!
A diákok sorban álltak és akinek mondták a nevét felmehetett a hajóra.Lassacskán elfogytak és így Eiko tanárnő és felmehetett.Majd a hajó elindult vissza ,egyenesen Tokióba.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése