2011. május 7., szombat

Bloody Romance - 4rész - A sötét titok

Eljött az este.Kuroki Yuki-val a találkozás még mindig aggaszt.És a titok amiről beszélt egyre jobban érdekel.De a kérdésem utána Takao csak felvett az ölébe és behozott a szobámba és azóta nem láttam.Bár én sem mentem le hogy beszélhessek vele.Haza akartam menni és Takao-nak igaza volt,ha megtudnám hogy hogyan kell átmenni a két világ között már nem lennék itt.
Majd kopogtak az ajtón.
-Rie... bejöhetek?
-Persze.Gyere csak.
-Jól vagy?
-Igen persze.Csak elgondolkodtam.Aggaszt ez az egész vámpíros ügy.
-Yuki-ra gondolsz?
-Rá is.Meg amit mondott.A titkod...
-A titok... értem.Sajnos nem árulhatom el neked.Régi maradandó emlék.Nem nagy ügy.
-Kérlek!Ha nem nagy ügy akkor miért?
-Mert... figyelj hagyjuk az egészet.
-Ne hagyjuk!Mindig kibújsz minden alól!
-Nocsak.Te meg mindig kiabálsz.Úgy ahogy most is.
-Ez nevetséges... - Mondtam - Gyere már közelebb ne állj az ajtóba.Mintha a levegőbe beszélnék úgy érzem!
Majd Takao közelebb jött és leült az ágy szélére.(Én az ágy közepén ültem)
-Figyelj...megvan az oka annak hogy nem mondom.12éves koromban történt vagyis már rég volt.7éve.Ennyi.Netörd magad ezen úgy sem lehet rajta változtatni.
-De talán lehetne.Ha elmondanád lehet hogy tudnák segíteni.
-Nem hiszem.Ez nem olyan dolog amit meg lehet csak úgy oldani.Erre mondják azt hogy "reménytelen".
-Pontosan te is az vagy... - Majd elfordítottam a fejemet.
-Hidd el jobb hogy ha nem tudod.
-Előbb utóbb megtudnám...
-Inkább utóbb...
-Mi értelme van ennek?
-Minek?
-Á hagyjuk.Este van.Jó éjt... - Majd magamra húztam a takarót és becsuktam a szememet. - Majd oltsd el a gyertyákat.Kösz. - Hadartam
-Jó éjt... - Takao felállt és kiment.Amikor az ajtó becsukódott kinyitottam a szememet és felültem.Körbenéztem aztán visszafeküdtem és elaludtam.

Egy sötét barlang ami tele volt vámpírokkal.Igen éreztem a jelenlétüket.Mindenhol sikoltások.És szörnyen féltem.Nem tudtam merre futni mindenhol vámpírok.Végül az egyetlen menekülési út szintén a halál lenne?Egy szakadék a lábam elött körülöttem sok vámpír.Mindegyik választásom halál.Mikor Takao feltűnt és szót hogy megment a szememből könnyek szöktek.Még mindig félelem.A vámpírok egyre többen lesznek.Takao épp felém ugrott mikor Yuki hercegnő elkapta és a vérét kezdte szívni.Majd mikor megunta eldobta a többi vámpír közé.Engem valaki belökött a szakadékba és elsötétült minden.

-Takao! - Keltem fel rémültem.Sötét volt és az ágyban voltam.Rájöttem... álom volt.
Hallottam hogy Takao gyorsan el kezdett futni és berúgta a szobám ajtaját.
-Jól vagy?Mi történt?
-Rosszat álmodtam...
-Hogy mi? - Majd elkezdett röhögni.
-Nem vicces... az álmomban Yuki szívta a véredet és mindenütt vámpírok voltak.Aztán az összes vámpír téged akart és valaki belelökött a szakadékba engem...és...
-Nyugi...
Majd hirtelen átölelt.Sötét volt így alig láttam valamit.Nem volt rajta felső... csak egy nadrág.és persze a nyaklánca.
-Úgy féltem... - Majd sírni kezdtem.
-Nyugodj meg.Csak álmodtad
-Nagyon aggódtam érted...
-Bolond... hisz megmondtam majd megoldok mindent egyedül... - Majd még erősebben magához szorított - Akarod hogy itt maradjak az éjszaka többi részére?
Hirtelen elapadtak a könnyeim
-Perverz! - Majd próbáltam kibontakozni az ölelésből de Takao nem hagyta.
-Semmi ilyesmire nem gondoltam.Csupán itt maradnék hogy ha ujjat rosszat álmodnál ne kelljen átfutni a fél emeletet. - Majd elkezdte simogatni a fejemet.
-Ha csak annyit akarnál...
-Csak ennyit.Egyébként sincs szándékomban egy kapcsolatszűz lánnyal összejönni.
-Mi az hogy kapcsolat szűz?!
-Hát hogy nem volt barátod se...
-Tudom a jelentését.De mégis hogy feltételezhetsz ilyesmit rólam?!Igen is volt barátom!
-Jó jó... ne húzd fel magad...
-Mi az hogy ne húzzam fel magamat?!Hogyne húznám fel magamat hogy ha ilyeneket mondasz nekem?!
Majd nem szólt egy szót se de hirtelen fekve találtam magamat.És éreztem hogy Takao meg fölöttem van.
-Aludj mert kénytelen leszek elhallgattatni téged...
-Hallgattass ha mersz!Úgy sem tudsz semmi...
Majd melegséget éreztem az ajkaimon .Megcsókolt.Tényleg elhallgattatott.Nem viccelt,megtudta csinálni.Majd végül mellém feküdt.Fejemet mellkasára tolta és átölelt.A szemem lecsukódott.De többre nem emlékszem.Mert elaludtam.

Reggel besütött a nap az ablakon.Egy kar nehezedett rám.Takao karja.
-Takao... jó regg... - Fordultam meg de nem Takao-volt,hanem egy másik félmesztelen srác.Annyira megijedtem hogy elkezdtem sikítozni.
-Hej... ne sikongass még reggel van... - Nyögte fáradtan az idegen.
Takao épp akkor rúgta be az ajtót mikor elkezdtem ráncigálni a takarót hogy szálljon ki az ágyamból.
-Kanbe te normális vagy? - Kérdezte dühösen Takao
-Nem bírtam ellenállni.... - Nevette el magát Kanbe
-Ti ismeritek egymást?! - Majd felpattantam és odamentem Takao-hoz majd lendítettem a karomat egy pofonra végül leejtettem magam mellé - Mióta vagy itt? - Fordultam Kanbe-hoz
-Kemény fél órája... - Mondta Kanbe majd felült az ágyban.
-Mondtam neked hogy keress egy üres szobát.Szerinted ez az? - Kérdezte Kanbe-től Takao türelmetlenül
-Hát most már 3-an vagyunk itt szóval nem.
-Á... idióta... - Majd Takao kézen fogott - Gyere Rie...
-Mi...hova?
Egyenesen a konyhába húzott ahol leültetett egy székre majd az álltalam hozott pohárba narancslevet öntött
-Sajnálom... - Kezdett bele Takao - Szólnom kellett volna hogy Kanbe jön.
-Á... semmi.... de azért megmutathattad volna neki hogy hova mehet és hova nem...az egy lány szoba... fiúknak pedig a belépés tilos...
-Igen?Akkor este szerinted én hol aludtam? - Hajolt közel az arcomhoz Takao
-Hát ö... az nem Kanbe volt? - Kérdeztem vissza vörösödő fejjel
-És annak ellenére meg engedted hogy ott aludjon hogy tudta idegen? - Nézett incselkedően
-Jó hanyagoljuk ezt.Mond el a titokadat és kész... - Zártam le témaeltereléssel
-Ez most hogy jön ide?Majd akkor hanyagoljuk hogy ha nem faggatsz ezzel...majd elmondom ha itt az idő rá.
-Persze ha itt az idő.Ha úgy is elmondanád akkor most mi van?!
-Most miért játszuk el ugyan azt amit tegnap?
Majd Kanbe futott le a lépcsőn.Megjegyzem még mindig nem volt rajta póló csak egy fekete nadrág.Viszont most már láttam.Fekete középhosszú egyenes haja belelógott a szemébe ami mellesleg gyönyörű zöld színű volt.
-Bocs ha zavarok.De kicsit éhes lettem...
-Nem zavarsz gyere csak - Szólt Takao
Majd elkezdtem türelmetlenül az ujjaimmal dobolni az asztalon.Takao elővett még egy poharat majd Kanbe kezébe nyomta.
-Nos miféle sötét titok? - Érdeklődött Kanbe mire Takao megköszörülte a torkát - Jaa... szóvalaz a titok... értem...
-Nem igaz!Kanbe is tudja akkor én miért nem?! - Álltam fel dühösen az asztaltól
-Mert nem lehet nem fogod föl?! - Förmedt rám Takao
-Jó akkor hazamegyek!
-De nem tudsz!
-Majd kitalálok valamit!
-Megint ordibálsz!
-Te is!
-Rendben!
-Viszlát!
Majd idegesen becsaptam a bejárati ajtót kimentem az udvarba és leültem a földre.Az eső esni kezdett.Nyári záporok hurrá.Nem igaz hogy Takao-nak nem jelentett semmit a tegnap esti csók.Csak azért tette volna hogy befogjam ?!
-Hülye Takao!Hülye!Bolond!Ostoba!
-Sajnálom... - Jött ki váratlanul Takao.
Ijedten megfordultam majd nyögtem valamija "csak te vagy az" -t
-Tényleg sajnálom.Már régóta ez megy... a titok... úgy gondolom nem ismersz eléggé ahoz hogy ne félj még tőlem.Ezért előbb azt szeretném hogy megbízz bennem.
-Tök mindegy hogy milyen vagy!Akkor is te vagy az!
-Az lehet... de nem tudom... - Majd Takao a torkához kapott és mintha fuldoklott volna.Végül összerogyott
-Takao!Jól vagy?! - Odafutottam hozzá majd leguggoltam
-Kérlek... menj a közelemből... - Nyögte ki fuldokolva
-Nem!Nem hagylak itt!
-Miért nem?Me...nj...kérlek!
-Rie!Menj onnan! - Rontott ki az ajtón Kanbe
-Nem hagyom itt! - Bukott ki belőlem
-Takao menj!Vigyázok rá! - Húzott magához Kanbe
Majd Takao szó nélkül felugrott és eltűnt.Végül sírni kezdtem
-Jaj Kanbe!Mi van vele... ugye ennek köze van a titokhoz?! - Majd a könnyeim egyre szaporábbak lettek.Kanbe átölelt.De nem válaszolt.
-Gyere... pihenj egy kicsit... - A vállamat átölelve segített bevinni a házba majd bevitt a szobámba és lefektetett az ágyamba. - Pihenj amíg Takao haza nem ér.
Nem kellett mondania ahogy lecsuktam a szememet elaludtam.Mintha a rémálmot ilyen könnyen eltörölhetném.Nem tudom mi történt vele.Sosem találkoztam még ilyen emberrel.Mégis hiszem hogy segíthetek rajta még ha azt mondja : lehetetlen.Szeretnék bízni abban hogy a segítségére lehetek.Hihetetlen hogy megkedveltem 3nap alatt.Mint ha már több hónapja láttam volna meg az erkélyemen, Péntek éjfélkor bulimon.
Mikor felébredtem már dél körül lehetett.Nem tudom hogy Takao vissza jött e vagy sem.De nem is érdekelt.Nekem Kanbe-vel volt beszédem.Kopogtam a szoba ajtón.
-Gyere csak Rie!
-Bocs hogy zavarlak... - Szóltam mikor láttam hogy az ágyán egy könyvet olvas.
-Nem zavarsz - Csukta össze a könyvet. - Mondjad.
-Csak Takao-val kapcsolatosan szeretnék veled beszélni.
-A titkot csak ő fedheti fel előtted.Sajnos én nem mondhatom el.Esküdtem rá.
-Kérlek! - Majd Kanbe lába elé borultam és csak sírtam.
-Éhes vagy ugye?Hisz ebédidő van.Gyere... - Majd megfogta a karomat és lehúzott a lépcsőn majd leültetett egy székre.Hozott kenyeret meg szalámit amit én hoztam.
-Köszönöm... de..segíteni akarok Takao-n.Sosem láttam még embert így szenvedni!
-Szereted ugye?
-Mi? - Néztem döbbenten - Hogy szeretem e?Mint egy barátot azt hiszem...
-Értem...Mond csak... milyen a te világod?
-Még nem voltál ott?
-Nem.Csak hallottam róla.Nem tanulhatom meg az átjárást.
-Miért?
-Nos tudod... van egy nő... a vámpírvadászokat vezeti.Ez furcsa tulajdonképpen... Midorinak hívják.Ő szerinte a fiatal vámpírvadászoknak itt kéne maradniuk és nem a másik világba mászkálni mert végül ott maradnának.Főleg a fiúk.Tudod a lányok...persze sokan vannak még így is a korunkbeliekből akik kitanulták ezt a technikát.
-Nem is tudtam hogy vámpírvadász vagy.
-Pedig az.
-Örülök.Na és hányan vagytok még?
-Hát barátok 4en.Takao,Ryo,Sae és én.
-Sae?Egy lány?
-Igen.Elég híres vámpírvadász.A szülei korán meghaltak de a Maeda családot a bátya vitte egészen addig amíg a Kuroki család újra elkezdett uralkodni 6éve.Sae bátyának volt egy ssajája Kuroki Korin-nal a herceggel.A balszerencse csupán az volt hogy teljesen ugyanakkor születtek.Ő most már 20éves lenne de 14évesen magára hagyta a 12éves Sae-t.Így addig Ryo családja befogadta és így került hozzánk.
-Sokat tudsz annak ellenére hogy az ágyamban találkoztunk először - Néztem rá lenézően
-Nos ha ezt megbocsátod..fáradt voltam... - Vakargatta a fejét
-Jó,jó ugorjuk a témát.A titok ami Tak..
Takao lépett be az ajtón.De már teljesen jól volt.Könnyes szemmel rohantam oda hozzá hogy végre megölelhessem.
-Takao!
-Rie... - Szorított magához - Sajnálom... azt hiszem el kell mondanom a titkot...
-Megértelek.Ne erőltesd!
-Igazad van előbb utóbb úgy is megtudtad volna... - Abba hagyta a mondatot - Kanbe... érzed ezt?
-Naná teljes mértékben.
-Nagai Munoto...
-Az ki? - Értetlenkedtem
-Vámpír. - Szólt Takao fogát csikorgatva. - Gyere Kanbe!Rie te maradj itt!
-Nem!Én is vámpírvadász vagyok!Ez a kötelességem! - Vágtam rá azonnal
-Nem vagy kiképezve!De... attól még... tessék - Majd a kezembe dobott egy fegyvert.
-Lehetetlen... - Néztem végig a pisztolyon.Fekete és rózsaminta volt belevésve
-Ez a Killer Rose.Tökéletes vámpírok ellen.Tartsd magadnál még jól jöhet.
Majd kimentünk az udvarra Munoto csakugyan ott volt.
-Mit keresel itt Munoto? - Kérdezte Kanbe
-Nem is tudom... - Válaszolta Munoto.Mellesleg igen jóképű vámpír.Csak ugyan szembelógós hosszú haja volt mint Kanbe-nak, ellentétbe neki barna haja volt.
-Egy vámpír mit kereshet itt?! - Mérgelődött Takao
-Ezt én is kérdezhetném.
-Vámpírvadász vagyok és ez a vámpírvadászok területe!A nemesi vámpírok csak úgy ne szokjanak rá a területünk látogatására!
-Tudod hogy nem így értettem.Ha azt mondod itt nincs helye itt vámpírnak akkor te mégis milyen alapon vagy itt?
-Azt hiszem ezt te nagyon is jól tudod.Te aki a a legnagyobb vámpírcsalád lányába szerettél bele hogy is ne tudnád.
-Nocsak, csak nem kutattál.
Hogy mi?Vámpír?Ki?Mire célzott ezzel Munoto?Csak nem...
-Elég ebből!Takarodj!
-Mert ha nem?
-Azt ne akard megtudni!
-Ha jól tudom neked nem jutott a nemesi vámpírok erejéből viszont.. ettől függetlenül a korcsok ereje ott van benned...
-Elég!Elegem van belőled! - Majd Takao Munoto-ra fogta a pisztolyát.
-Csak nem fogsz lelőni ? Ugye tudod mennyire árt nekem ez a fegyver? - Sajnáltatta magát majd elkezdett felém sétálni.
-Hagyd békén Rie-t! - Állt elém Takao
-Finom az illata... semmiért nem hagynám ezt ki!Nyugodj meg... én nem tudom átváltoztatni... a családunkban folyik az embervér...
-Rájöttem.
-Persze - Majd Takao-t félrelökte és egyenesen mögém került.Lefogott és beleharapott a nyakamba.Mire sikítozni kezdtem befogta a számat.
-Rie! - Takao felkelt és félre lökte Munoto-t.De enm bírt uralkodni.Újra a torkára kapott mint reggel. - Vér...vért... most...
-Takao!Uralkodj magadon! - Kiabált Kanbe
-Nem... megy... - Majd egyenesen felém jött
Azt hittem megölel ,de megint áldozat lettem.Elkezdte szívni a véremet.Takao is vámpír!De mégis hogyan?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése