2011. december 11., vasárnap

My Ghost Friend - 3rész - Szellemek?

Suzue... el sem hiszed mennyire hiányoztál.De most hogy látlak... fogalmam sincs hogy mit is kéne tennem. - Gondolta Masu
Masu csak nézett továbbra is a csuromvizes lányra, aki kétségbeesetten hátrált.
-Suzue... - nyögte Masu miközben a lány felé nyújtotta a kezét. - Hiányoztál...
-Masu...? - Mondta Suzue majd amint kimondta sírni kezdett
Masu odasétált Suzue-hez majd magához rántotta.Ölelése aggodalommal teli volt.
-Én bediliztem... - Motyogta Suzue
-Mert? - Kérdezte Masu
-Kizárt hogy itt legyél... azt hiszem... túl sok ideig voltam a vízben...
-Nem őrültél meg... én... itt vagyok melletted.
-De ha mégis megőrültem volna... akkor az őrültség ...nagyon édes és kellemes tud lenni... - Emelte fel a fejét Suzue.Egyenesen Masu szemébe nézett.
-Te is hiányoztál nekem... nagyon... - Suzue lábujjhegyre állt majd finom csókot lehelt Masu ajkára.
-Suzue... menj most haza.Megfázol... - Mondta Masu aggódva.
-De te is!
-Nekem ... már nem okoz kárt.
-Hogy érted ezt?
-Suzue... én már meghaltam... nem emlékszel?
-De itt vagy... nem vagy halott...
Masu megfogta Suzue kezét majd bal mellére tette.
-Nincs szívem ami dobogni tudna... azt hiszem ezt hívják pech-nek. - Nevetett fel kínosan Masu
-Akkor te...
-Nem vagyok szellem ha erre gondolsz....
-Én még is megőrültem...
Masu felnevetett ,majd könnyel a szemében átölelte Suzue-t.Majd ölbe kapta.
-Fogytál... - Jegyezte meg Masu sajnálkozva miközben elindult.
-Nem ettem sokat mostanában.
-Értem.
Masu egészen Suzue házának utcájáig elcipelte a lányt.Majd letette.Suzue értetlenkedve nézett Masu-ra.
-Még nem értünk oda. - Magyarázta Suzue
-Innen már egyedül kell menned. - Mondta Masu majd határozottan megfordult és elindult.Suzue még időben elkapta Masu vizes pulóverének alját.
-Miért ...?
-Mit miért?
-Miért mész el azok után,hogy újra találkoztunk... miért nem jössz... tele vagyok miértekkel...
-Suzue... holnap mindent megtudsz ígérem... de még én sem vagyok tisztában a dolgokkal...
Masu ezek után magabiztosan elindult,ezzel pedig kitépte Suzue kezéből a pulóvert.Suzue arcán könnyek csorogtak.
Masu-ba belefutott egy idegen miközben egyre jobban távolodott Suzue-től.
-Á bocs. - Mondta a magas fiatal férfi ,majd tovább ment Ez a férfi Suzue bátyja volt,Hiro .Aki kétségbeesetten rohant,hisz látta kis húgát sírni,csuromvizes ruhában.
-Semmi... - Szólalt meg Masu a férfi után szólva.Masu jól tudta hogy Hiro az.
-Suzue!Te meg miért vagy csurom víz? - Nézett a bátyja meglepetten
-Fürödtem...
-Ruhában? - Kérdezte a bátyja érdekesen ,de mivel nem kapott választ ezért folytatta - Megfázol ha így rohangálsz kint.Mondtam hogy nem kell megvárnod engem.Na gyere,menjünk be. - Fejezte be végül majd elindult befelé.
Suzue várt egy kicsit.De már nem látta Masu-t az utcában.
-Suzue,gyere már! - Kiabált a bátyja 10M-arrébb a házuk előtti kerítés mellöl.

Masu ahhoz a dobhoz ment ahova "lesszált" a mennyből.Majd leült egy padra és nézte a csillagos eget.Hihetetlen éjszaka volt.Ekkor jutott el neki az információ: Suzue meg akart halni.Érte akart meghalni,nem másért.
-Ne dőlj be ennek Masu. - Lépett oda az angyal a pad mögé,a hangra Masu megfordult majd kérdően nézett.
-Tessék?
-Suzue viselkedése... az hogy depressziós... vidítsd fel mielőtt elhagyod ezt a világot végleg.
-És az mikor lesz?
-Majd meglátod.Érezni fogod azt,hogy mikor jött el az idő.
-De várj!Nem értek semmit... ezt a testet...
-Ez egy test,amit kölcsön kaptál.Akármilyen baleseted van,semmi nem okoz kárt benned.Viszont egy idő után kezd elhasználódni ez az ideiglenes tested.Vagy mondhatod úgy is,hogy a lelked nem bírja tovább itt,hiszen nem ide való.
-Értem...
-Mindenkinek más idő.Viszont nem bírhatod örökké.Előzőleg egy fiatal lány jött le,akinek a húga kórházban volt,de egy autóbalesetben meghalt így nem láthatta többet a húgát.Könyörgött hogy engedjük le.1évig képes volt a lelke lenn maradni a húga miatt,aki aztán meghalt a betegségében.Így muszáj volt visszajönnie.
-Tehát ha elveszítem a célt,amiért idejöttem,automatikusan vissza kell jönnöm?
-Pontosan.A te esetedben ez Suzue és a családod érintheti.Ha meghalnak,nincs helyed lent.
-Értem...minden világos.
-De ezt,senkinek sem mondhatod el.Csupán azt hogy visszaküldtek egy rövid időre.Nem szegheted meg a szabályokat! - Mondta az angyal majd elhalványodott a teste és teljesen eltűnt.

Másnap reggel Suzue-t telefonon Hiroto kereste,és kért egy találkát.Hétvége volt.Egy téren találkoztak.
-Szia Suzue - Üdvözölte Hiroto egy egyszerű mosollyal a lányt.
-Szia - Viszonozta a mosolyt,tele kínnal a lány.
-Hogy vagy?
-Furcsán... furát álmodtam...
-Igen? - Kérdezett gyorsan reflexből Hiroto - És miről?
-Masu-ról.
-Á... akkor értem mi ez az arc. - Mondta Hiroto miközben végig simított Suzue arcán. - De most velem jössz,és még ebédelni is együtt fogunk! - Mondta határozottan majd belekarolt Suzue-be és elindultak.
-Hova akarsz menni? - Kérdezte Suzue
-Nem tudom.És te? - Kontrázott Hiroto mosolyogva
-Talán... visszamehetnénk arra a dombra...
-Azt hittem,hogy nem akarsz többet oda menni.
-Belátom,igazad van.Tényleg úgy a legkönnyebb feldolgozni,ha a legmélyéről kezdünk ásni. - Mondta Suzue határozottan
-Mi van veled?Olyan más vagy... - Közölte Hiroto elégedett mosollyal
-Csak is neked köszönhetem... mind azt amit eddig elértem...
-De Suzue...
-Elhatároztam ... - Vágott Suzue Hiroto szavába miközben kitépte karját Hiroto karjából majd folytatta - kamatostul visszakapsz mindent amit értem tettél...és ha valaha szükséged lesz rám,hívj és otthagyva mindent rohanok hozzád.
Suzue komoly arccal nézett a szőke fiúra aki igen csak megdöbbent ettől a hosszú mondanivalótól.Majd röviden és mosolyogva felelt:
-Rendben.Akkor mehetünk?
-Persze.
Felszálltak a buszra.
A dombon lévő kis parkban csak páran sétálgattak,üldögéltek a padokon.Masu itt érezte jól magát egyedül.Mindig ide húzta vissza a szíve.Nem azért mert szerette a helyet,hanem mert itt minden emlékével együtt lehetett.Figyelhette más ember sorsát,szerelmeseket láthatott,ahogy kézen fogva sétálgattak és boldogan beszélgettek.Öreg néniket akik szintén megöregedett szerelmükkel és unokájukkal ültek a padokon.Vagy csak boldog családokat.Masu szokásos padján ült és elmélkedett.Mikor a titokzatos angyal újra megjelent Masu előtt.Masu szeme elkerekedett majd káromkodott.
-Ijesztgeted itt az... - Masu elgondolkodott kicsit majd folytatta - azt aki valaha igazi ember volt.De minek köszönhetem ezt a gyakori látogatást?
-Nem állt szándékomban megijeszteni. - Felelte az angyal - Sajnos láttam hogy hogyan nézel más családokra... és leküldtek ide...
-Na és? - Kérdezte Masu gorombán
-Neked is lesz még ilyen életed,és már volt is.Ha el tudsz szakadni Suzue-től,újjá születsz.Reménykedhetsz abban,hogy éppen Suzue mellé valamilyen formában.
-Nem igazán érdekel... csak szeretném ha boldog lenne... - Motyogta Masu
-Gondolom... - Mondta az angyal majd eltűnt.Erre Masu nagyot püffentett majd dobolni kezdett a combján,ekkor meglátott egy közeledő párost.Suzue-t és Hiroto-t.Egy darabig döbbenten nézett rájuk majd gyorsan felállt és elbújt.
Suzue pont ahhoz a padhoz vezette Hiroto-t.
-Miért ez a pad? - Kérdezte kínos nevetéssel Hiroto
-Úgy érzem hogy ha itt vagyok együtt lehetek Masu-val.Innen pont lehet látni mindent.
-Suzue... én megértem hogy szeretted... vagyis szereted... de az életed megy tovább.Hiroto is biztos azt akarja hogy boldog legyél.Ha tudná hogy milyen lettél biztos beleőrülne...
-Szerintem már mondta volna konkrétabban,ha ez lenne a helyzet... - Mondta Suzue könnyedén
-Suzue... Masu nem jön vissza hogy elmondja neked... ő már... ő már nem tud visszajönni hozzád.
-De igen is visszatud.És vissza is jött. - Erőszakoskodott Suzue
-Szerintem menjünk. - Mondta Hiroto kellemetlenül miközben felállt ,majd Suzue-nek nyújtotta kezét.
-Nem akarok még...
-Suzue... próbálj engem is megérteni egy kicsit... ő az én barátom is volt.Az...hogy mindig szenvedsz... nekem is fájdalmak okozol.
Ekkor Hiroto telefonja csörögni kezdett.Hiroto elkáromkodta magát majd felvette a telefont.Suzue látta Hiroto aggódó pillantásait.Tudta hogy valahova el kell mennie.Ezért csak azt mondta :
-Menj csak.Majd később találkozunk.Még kicsit szeretnék maradni. - Mosolygott erőltetve Suzue Hiroto-ra.
-Nem szívesen hagylak itt.
-Mennyi idő még elintézed amit kell?
-Maximum 1 óra.
-Akkor addig itt várok rád. - Mondta magabiztosan Suzue.
Hiroto először csak nézett és gondolkodott majd beleegyezően bólintott.
-Ne menj sehova.Sietek. - Mondta Hiroto és lehajolt hogy puszit adjon Suzue homlokára.
Majd Hiroto el is ment.
Suzue nagyot sóhajtott majd unottan nézelődni kezdett.Majd Masu bátorságot vett és előlépett rejtekhelyéről.
-Masu! - Suzue azonnal felpattant majd Masu nyakába vetette magát. - Miért nem mondtad hogy itt leszel?
Masu gyengéden ellökte magától Suzue-t.
-Könnyebb lett volna neked ha nem jöttél volna ide.
-Nem tudtam hogy itt leszel... de keresni akartalak... kérdésem lenne...
-Kérdésed?Milyen kérdés?
-Hogy hogy itt vagy?Őszinte választ szeretnék.
-Ide jöttem.
-Hogyan?
-Busszal.
-Nem vagy vicces Masu.Komoly választ szeretnék!Te meghaltál...
-Úgy sem hinnéd el nekem...
Suzue csak Masu-t nézte kérdően.
-Van mennyország - Tárta szét a karjait Masu kínosan felnevetve. - És... miattad vagyok itt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése