2012. február 4., szombat

My Ghost Friend - 4rész - Mi most búcsúzunk VÉGE

Masu mindent elmondott Suzue-nek aki bármennyire is próbálta elhinni a dolgot nem sikerült 100%-osan elfogadnia.
-Ha igaz amit mondasz... akkor hamarosan menned kell... igaz?
-Nem feltétlenül... amíg ez a test bírja... - Nézett Masu Suzue-re aggódva. - És Hiroto...?
-Mi van vele? - Kérdezte Suzue
-Hogy jössz ki vele?
-Nagyon kedves... kedvelem őt... de nem vagyok szerelmes...
-Suzue... ha miattam nem akkor...
-Hülyeség... nem miattad van.
-Akkor hát?
-Magam sem tudom pontosan az okát... de azt hiszem azért mert a szívemben még csak te létezel...
-Muszáj lesz elfelejtened engem...
-Tudom... és mi lenne ha... követnélek a halálba... ahogy elterveztem?
-Kizárt.Felejtsd el! - Mondta Masu dühösen
-De miért?!
-Mert... szeretném hogy élj.És hogy boldog legyél.És hogy elérd az álmaid.Végbe vidd amit elterveztél.
-De nélküled nem vagyok boldog...
-Ó Suzue... - Masu finoman átölelte a törékeny lányt. - Akármi is történjen... eszedbe ne jusson utánam jönni...ezt... megígéred ugye...?
-Masu én... - Kezdett bele Suzue elutasítóan majd mikor Masu szorosabban ölelte magához folytatta - Megígérem...
Most hogy végre újra össze sodort minket a sors... azt kéred hogy hagyjalak el menni? - Gondolta Suzue
Az idő igen csak gyorsan telt.Masu és Suzue sokat találkoztak.Már lassan 3 hónapja hogy Masu vissza tért az élők sorába.Tudták hogy valamikor eljön az idő,és Masu-nak mennie kell.A tavaszt felváltotta a nyár.Suzue ma ment először jó kedvel iskolába.A többiek sem tudták hogy mi ez a hirtelen változás.És ezt nem is hagyhatták szó nélkül...
-Hé te... lassan ideje lenne gyászolni... nem így van? - Mondta gúnyos mosollyal a barbie lány,Emiko.
-Hagyd békén Emiko!Végre mosolyog ne bökje a szájfényes szádat! - Szólt be egy srác
-Te csak ne oktass ki engem! - Vágott vissza majd újra Suzue-hoz fordult - Hé... hozzád beszélek!
-Hallom Emiko hallom.
-És?Semmi reagálás?
-Nem igazán érdekelsz... - Mondta Suzue miközben kirakta a könyveit az asztalra.
-Most meg mit csinálsz? - Kérdezte megdöbbenve olyan "hogy mered" stílusban.
-Kipakolok a következő tanórára... miért... minek látszik?
-Ch... mi van? Új sírkövet kapott a pasid?
-Hogy... mit mondtál?
-Nem hallottad elég jól?
-Azt hiszem túl jól hallottam... - Suzue felállt majd lekevert egy pofont Emiko-nak.
-Ezt miért csináltad?! - Kapott az arcához Emiko
-A te sértő megjegyzéseidet már hónapok óta hallgatom!Téged nem érdekel mennyire taposol bele a másik lelkébe!Nekem meghalt a szerelmem,az az ember akitől nem akartam elszakadni soha sem!Igazán szerettem!De te kigúnyolsz az érzelmeim miatt,amiből neked úgy látszik semmi sem jutott!Nincs jogod hozzá! - Mondta Suzue idegesen könnyel a szemében, ezután kiment a teremből.
A szívemben érzem... még mindig azt a fájdalmat... ami a baleset napján történt... - Gondolta Suzue miközben felfutott az iskola tetőjére.
Sírni kezdett.A könnyektől nem látott semmit.A nyári szél lágyan kapott bele hosszú hajába.Ekkor megjelent valaki.Valaki akire a legkevésbé számított volna akkor.
-Suzue...
-Hiroto!? - Fordult meg a hangra Suzue. - Mit keresel te itt?
-Nos... igaziból téged.
-Hogy hogy? - Szipogta Suzue
Hiroto válasz nélkül odament majd magához ölelte Suzue-t.
-Csak úgy.Hallottam hogy megint piszkáltak.
-Kicsit.Figyelj... én most vissza megyek a parkba.Találkozzunk ott 2 óra múlva... rendben? - Suzue kibontakozott az ölelésből majd az ajtó felé indult.
-Jól van... vigyázz magadra!
-Úgy lesz! - Integetett Suzue
Suzue meg akarta látogatni Masu-t.Nem tudta miért... de úgy érezte látnia kell.
Masu mint eddig mindig,a padon ülve várta szerelmét.Mikor meglátta rögtön odarohant és szorosan megölelte.
-Örülök hogy itt vagy - Mondta Masu majd gyengéden megpuszilta Suzue homlokát. - Mi történt?
-Á... semmi különös.Hiányoztál már.
-Te is nekem. - Masu elengedte Suzue-t majd leültek együtt a padra.
Beszélgettek.Gyorsan eltelt az idő.Észre sem vették,de eltelt 2 óra.Suzue már elfelejtette hogy Hiroto-val találkozik.Csak Masu-ra tudott gondolni.Nézték a várost,a kék eget.Végre olyanok lehettek mint egy átlagos szerelmes pár sok idő után.Masu is elfeledkezett az időről,sőt még arról is hogy nem ide való.Amikor együtt vannak,más nem is számít.
Masu megölelte Suzue-t majd megcsókolta.És nem engedte el.Egész addig amíg...
-Masu? - Hiroto állt ott megdöbbenve.
-Hiroto?
-Masu... te... te... hogy...  - Mondta Hiroto szaggatottan.Nem hitt a saját szemének.
-Rég láttalak - Mondta Masu majd elengedte Suzue-t és Hiroto-hoz ment.Átölelte.
Hiroto nem tudta hova tegye ezt a jelenséget.Csak vissza ölelte rég nem látott ismerősét.
Masu mindent elmagyarázott.Azt hogy hogyan került ide,és hogy miért.Hiroto alig akarta elhinni.Szinte az eddigi fájdalmát teljesen elöntötte a megkönnyebbülés.Egészen addig amíg Masu elmondta azt,hogy vissza kell mennie.
-És mikor?
-Azt mondták hogy majd megérzem mikor... - Mosolygott Masu - De... beszélhetnénk négyszemközt?
-Persze. - Állt fel Hiroto majd elindultak.
-Hova mentek? - Kérdezte Suzue
-Csak egy kicsit arrébb - Fordult vissza mosolyogva Masu
-R... rendben...
Ki álltak a domb szélére.
-Sajnálom. - Kezdett bele Hiroto
-Mit sajnálsz?  - Nevetett Masu
-A baleseted...
-Á... semmiség.
Majd egy ideig csendben álltak egymás mellett
-Hiroto... szeretnék kérni tőled valamit...
-Még pedig? Akármi is legyen megteszem.
-Vigyáznál... Suzue-re?
-Eddig sem tettem mást.Megígérem ... hogy mindig vigyázni fogok rá.
-Azt hiszem... hogy most eljött az idő... az ideje annak hogy eltávozzak... örökre... most már.. itt tudom hagyni Suzue-t... tudom hogy minden rendben lesz vele.
Mivel a fiúk több ideig maradtak mint Suzue gondolta volna felállt és odasétált hozzájuk.
-Masu... Hiroto?
-Suzue... azt hiszem... eljött az idő...
-Tessék?!Masu... nem mehetsz még el... - Kezdett könnyezni Suzue szeme.
-Mennem kell... most már tudom hogy biztonságban vagy... Hiroto... Hiroto mindig itt lesz melletted... vigyázni fog rád... és... és... szeretni fog.
-Masu... - Suzue sírni kezdett majd Masu-hoz bújt.Átölelték egymást.Masu is sírt...
Majd Masu teste halványodni kezdett.Végül eltűnt.Csak Masu hangját lehetett hallani:
-Suzue... én mindig szeretni foglak... -
Minden ami szép volt,eltűnt.Suzue már örömkönnyeket hullatott.
Hiroto átölelte Suzue-t és még perceken át ölelkezve álltak a napsütéses domb oldalán.

EPILÓGUS

Egy orvosi rendelőben járunk 8évvel később.Suzue 26 éves lett.Ráadásul gyermekorvos.Összeházasodott Hiroto-val aki 27 éves és autó-motor vezetést tanít.2 lányuk született.Yume és Misa.
-Suzue doktornő,itt van a torokbajos kisfiú. - Szólt be a rendelőbe egy barna hajú,nagy szemű asszisztens
-Küldje be! - Mondta Suzue mosolyogva
A kisfiú beült.Megvizsgálta.
-Rendben van.Ügyes voltál nagyon!
-Minden rendben van doktornő? - Kérdezte a kisfiú anyja.
-Egy kis mandula baja van.Felírunk egy kis gyógyszert és pikk-pakk jobban lesz!
-Ennek örülök!Köszönöm!
Suzue átnyújtotta a papírt majd kikísérte a kisgyermeket,és édesanyját.Majd visszament a rendelőbe.
-Doktornő idő van. - Figyelmeztette az asszisztens Suzue-t.
-Á.Tényleg - Nézett az órájára Suzue majd levette fehér köpenyét és elbúcsúzott.
Férje,Hiroto már ott várta gyerekeikkel az autóban Suzue-t.
-Sziasztok - Köszönt Suzue miután beszállt az autóba.Cuppanós puszit nyomott férje arcára.
-Ez mindig jólesik...
-Mama!Mi is kérünk! - Szólt közbe Yume
-Igen mi is! - Mondta végül Misa a kisebbik
-Rendben van! - Mosolygott Suzue majd egyenként leadta a rendeléseket.
Elindultak.És oda is értek.Suzue és Hiroto felnőtt lett.A világuk megváltozott.De még így is visszaemlékeznek Masu-ra.Minden évben Masu 2.eltávozása emlékére kijönnek a parkba és kint töltenek pár órát.
Suzue már mosolyogva gondol vissza Masu-ra, és a vele együtt töltött időre.Fiatalkori szerelmük örökre benne él...

THE END