2012. február 5., vasárnap

Sky and Ground - 8rész - A romba dőlt randevú

Lassan eljött a holnap,és Hana-nak szembe kellett néznie az igazsággal : Ryu-val fog randizni.Most már nem fordulhat vissza.Azonban hiányolta Shoji jelenlétét.Hiába nézte az udvaron,az iskolában sehol sem találta.Az órákat aggódva ülte végig,és alig tudott figyelni,csak unottan rajzolgatott a füzetébe.
Az órák után Ryu, Hana osztályterme előtt várakozott.Hana amint kilépett Ryu magához húzta.A többiek meg egyszerre:húúúúú
-Mehetünk? - Kérdezte Ryu
-Ö... ühüm... - Mondta Hana zavartan
Ryu megfogta Hana kezét majd elindultak a hosszú folyóson.Yui,Riku és Tenshi aggódva,de még is idegesen nézték végig a jelenetet.
-Ez hihetetlen!Borzalmas ez a lány! - Bosszankodott Tenshi
-És az még semmi... de ráadásul Ryu ide is jött. - Folytatta Riku
-Mit fog szólni Shoji ha ezt megtudja... - Mondta végül Yui majd elővette a telefonját és nyomkodni kezdte- Felhívom.
-Megőrültél?!Ne hogy felhívd! - Mondta Tenshi bosszankodva miközben kitépte Yui kezéből a telefont.
-Már m'ér ne? - Vette parasztosra a formát Yui,végül visszavette a telefonját. - Tudnia kell róla!
Yui kikereste a számot végül tárcsázott.Shoji a 3.csörgés után fel is vette.
*Igen?*
-Te!Vészhelyzet van! - Ordított bele Yui
*Ja gondolom.Elvitték a cipőt amit kinéztél? - Reagált nevetve Shoji*
-Ne hülyéskedj!Természetesen nem! - Mondta Yui lihegve
*Akkor?*
-Hana épp most ment el Ryu-val kéz a kézben!Randira!
Shoji szeme elkerekedett majd halgatott
-Hé!Shoji!Itt vagy még?
*Ö... itt persze...de most megyek... - Mondta Shoji majd lerakta a telefont*
Otthon volt.Gyorsan átöltözött,majd futott a buszmegállóba.
Hihetetlen dolgot vettem észre magamban.Hiába nevettem Ryu viccein,hiába látszott úgy hogy jól érzem magam,belül nagyon rosszul voltam.Rosszat teszek,rosszat tettem. - Gondolta Hana magában miközben Ryu-val sétált egy közeli parkban.
-Örülök hogy itt vagyunk most... én féltem... hogy nem akarsz el jönni velem... - Motyogta Ryu
-Ühüm...
-Érdekes... hiszen... csak nem rég jöttél ide... még azt sem kérdeztem meg hogy van e barátod... én hülye vagyok... teljesen...
-Nincsen.
-Hogy mondod?
-Nincs barátom.
-Á...ennek csak örülni tudok. - Mosolygott Ryu - Na és... miért is jöttél ide a nagy Tokióból?
-Családi problémák...
-És honnan ismered Yui-t és Riku-t?
-Régen nagyon jó barátok voltunk.Tudod... valamikor én is itt laktam.A szüleim Tokióban kaptak egy nagyon jó állásajánlatot... amit persze el is fogadtak.Mert hát miért ne fogadták volna el?
-Neheztelsz rájuk... amiért elszakítottak innen?
-Nem... nem erről van szó... csupán... ha már egyszer elrángattak...akkor maradtunk volna ott.De nem volt végleges... ahhoz hogy Tokióba maradjunk pénz kellett volna.Ott minden drágább... nem tudom hogy a szüleim miért döntöttek úgy hogy visszajövünk...
-Örök rejtély?
-Az... - Mosolygott Hana
Sokáig beszélgettek míg be nem sötétedett.Ryu meghívta egy vacsorára Hana-t.Egy nagyon egyszerű gyors kajáldába.Le is ültek majd rendeltek.
-Nem hittem hogy ma vacsorázni is tudunk majd - Mondta Ryu
-Mert? - Kérdezte egyszerűen Hana
-Azt hittem hogy addigra megunsz - Nevetett Ryu
Hana csak erőltette a nevetést.Ekkor megszólalt a telefonja.A kijelzőn Shoji neve volt.Hana idegesen nézett Ryu-ra aki bólintott.Persze úgy hogy nem tudta ki is hívja randipartnerét.Majd Ryu suttogva jelezte hogy kimegy a mosdóba.Hana felvette a telefont.Shoji lihegve szólt bele.
*Hana!Merre vagy?*
-Shoji?!Miért érdekel?És miért lihegsz ennyire?
*É...éppen f..futok.*
-Minek?
*Az nem. l..lényeges csak... mond meg hogy... hogy hol vagy.*
-A pláza előtti parkban.
Shoji kinyomta a telefont.
-Shoji?Hahó?
Hana felállt a székből és elfeledkezve Ryu-ról kiment a gyorsétteremből majd futott a parkig.Ryu éppen akkor jött ki a mosdóból amikor Hana távozott az ajtón, ezért pont meglátta.Egy darabig állt mert nem tudta mire vélje ezt az egészet.Azonban sejtette hogy a telefonhívás miatt van ez.Így hát utána futott.
Mikor Hana odaért a parkba Shoji már kereste őt.És a telefonját nyomkodta hogy újra felhívja Hana-t.
-Shoji! - Kiabálta Hana mire Shoji odanézett és odagyalogolt. - Mi a fene...
Hana nem bírta befejezni a mondandóját mert Shoji magához rántotta és megcsókolta.Hana Shoji nyaka köré fonta kezét és viszonozta a csókot.
Ryu futott és közben igen csak elgondolkozott.Odaért a parkba és meglátta őket.Ekkor eszébe jutott az amit Hana mondott: Tudod... valamikor én is itt laktam... -
Most minden összeállt.Rájött,igen rájött mindenre.Hogy Shoji miért hordja azt a nyakláncot,hogy miért volt féltékeny Shoji amikor elment Hana-hoz.Ők szerették egymást.És most is.Ryu nem tudott mit kezdeni a féltékenységével.Fogta magát és közelebb ment hozzájuk majd szétrántotta őket.Hana kezét pedig erősen megfogta.
-Még is hogy képzeled?! - Förmedt Shoji-ra
-Engedd el Ryu!
-Miért?!Hogy a tiéd legyen?Felejtsd el.
-Ryu... - Suttogta Hana - Engedj el... ez fáj...
Ryu rá sem hederített.Shoji azonban igen.Nem akart erőszakos lenni de most kénytelen volt.Behúzott egyet Ryu-nak.Most már nem számított az hogy ők ketten barátok voltak.Ezt már Ryu sem hagyhatta.Elengedte Hana-t majd neki esett Shoji-nak.Ott ütötték egymást ahol csak lehetett.Hana teljesen megrémült összerogyott és már csak akkor tért észhez amikor egy ágyban feküdt.Kinyitotta a szemét és keresni kezdett valamit,ami megmondja hogy hol is van.De a szobában semmi sem volt amit ismerne egy kosárlabdán kívül.Majd valaki belépett az ajtón.Valaki aki nagyon ismerős volt.Mégpedig Shoji.Hana azonnal felült de a feje fájni kezdett.
-Csak feküdj vissza,rendben? - Mondta nevetve Shoji majd közelebb lépett az ágyához.
-Jól vagy? - Kérdezte Hana
-Á... jól persze. - Mondta Shoji.
Hana végig nézett rajta.A szája felrepedt ,a homlokán meg 2 sebtapasz volt.
-Ez érdekes... te voltál az aki megsérült... és még is én fekszem itt.
-Tudod... kicsit elájultál... de nem igazán tudom miért - Mosolygott idiótán Shoji
-Elég jó kedved van... miért is? - Kérdezte Hana
-Sok dolog miatt.De a legjobban annak örülök hogy most az én ágyamban fekszel nem pedig Ryu ágyában.
-Hihetetlen vagy - Mosolygott Hana
Shoji leguggolt és megfogta Hana kezét.
-Lehet hogy hihetetlen vagyok... de most már az enyém vagy - Mosolygott. Shoji