2012. május 13., vasárnap

Vampire in the dungeon - 4rész - Ki is vagy nekem?

A csodálatos titka az én kezemben van.Ukyo egy vámpír.Egy jólelkű vámpír akinek önként felajánlottam a véremet hogy segítsem.Nem örülök a háborúnak és szeretném ha abbahagyná mindenki az ellenségeskedést.Az a könyv is csodálatos.El határoztam magamban minden tennivalót - foglalta össze magába Arisa a napokban történt dolgokat
Arisa az éjszaka közepén szökött le Ukyo-hoz.
-Miért nem alszol te éjszaka? - Mosolygott a sötétben Ukyo.A holdfény megvilágította az arcát.Arisa kezében nem volt gyertya, így nem látott semmit a sötéten kívül.
-Merre vagy?Nem látok semmit.
-Ugyan ott vagyok ahol eddig. - Sóhajtott nagyot Ukyo - Az ablak alatt
Arisa lassan lépett.De még így is sikerült megbotlania és egyenesen Ukyo ölébe esett.
Ukyo halkan felnevetett.
-Jól vagy? - Kérdezte a férfi miközben segített felülni Arisa-nak
-Kicsit béna vagyok. 
-Sötétben persze hogy az. - Mondta szelíden Ukyo miközben eltűrte Arisa összekócolódott haját - Most komolyan... mi volt ilyen fontos az éjszaka közepén?
-Nem tudtam aludni. - Fordította el Arisa a fejét
Yuko összehúzott szemmel nézte a lányt.
-Ez volt a hamis indok.És az igazi?
-Nem volt hamis...
-Látom rajtad hogy rejtegetsz valamit.Szóval?
-Segíteni akarok megszökni.Te nem vagy félelmetes mint a többiek!Nélküled ez a háború megállíthatatlan.Neked kell megváltoztatni mindent!
-Ez nem ilyen egyszerű. - Húzódott el Arisa-tól a férfi
Arisa kérdően nézett Ukyo-ra.
-Az sem érdekli a többi vámpírt hogy ide be vagyok zárva.Akkor miért törődnének azzal hogy mit mondok nekik?Egyébként is csak herceg vagyok.Egyenlőre a király szava a döntő.Az van amit az apám mond.
-Ha ez a megoldás nem jó ,akkor csak menj és kerüld el a háborút.
-Mi?Inkább ülök itt életem végéig mint hogy itt hagyjam azokat akiket még szeretek.
-Értem... akkor... nem tudom ... de biztos hogy megszöktetlek innen!
-Arisa... - Mondta a férfi miután két keze közé fogta Arisa arcát - Köszönök mindent neked.Most már eleget segítettél és ezért örökké hálás leszek.De nem akarlak bajba sodorni.
-Bajba sodorni? - Mondta Arisa elcsuklott hangon miközben kezét Ukyo egyik kezére tette. - Hogy mondhatod ezt?!Magamtól vállalok mindent!Nem te kérsz rá!
-Arisa...
 -Miért mondod azt hogy elég volt? - Arisa szeméből szapora könnyek kezdtek hullni.
Ukyo magához rántotta a lányt és erősen ölelte át.
-Fogalmam sincs hogy miért vagyok ilyen veled.Hiszen még csak alig ismerjük egymást.Úgy érzem... mint ha már születésem óta veled lennék.
-Csak most jövök rá... hogy milyen jó illatod van... - Mondta a lány miközben belefúrta arcát a férfi nyakába
-Ilyen gyorsan váltasz témát?
-Muszáj megtennem mindent érted.Az én életem csak töredéke a tiednek.Amíg még élek,segíteni szeretnék neked.
-Miért halnál már meg?Hülyeségeket mondasz - Mondta Ukyo miközben még erősebben szorította magához Arisa-t
-Csak engedd meg... hogy segítsek neked...
-Arisa... tudod jól hogy ez nem ilyen könnyű...
-Tudni tudom,csak nem érdekel.
-Ha miattam kerülsz bajba...
Emlékszem arra mikor megmentettem Arisa-t.Ő volt a jövendőbelim.De azóta egyszer sem láttam.Most itt van,és nem tudom hogyan mondjam el neki.Csak játszom a tudatlan szerepét... - Gondolta Ukyo.

-A vámpírok igen csak dolgosak ha harcról van szó - Csapta össze a tenyerét a trónszékben ülve Dayu,Arisa apja - Hamarosan bekövetkezik az amire vártunk.
-Az emberek sem különbek - Szólt hozzá a dologhoz Hanako,Arisa anyja
-Hiába mentegeted őket - Emelte fel a kezét a király - Én már bánom azt a régi egyességet...
-Talán ennek a megszüntetése sem volt jó ötlet.
-Elég furcsán nézed a dolgokat mostanában Hanako...
-Éppen te vagy az aki a rossz oldalát látja mindennek.Ez a házasság is... talán megoldódna a vámpírokkal való helyzet.De Arisa nem lesz boldog.
-Tudom mi a jó neki.És ez pont szükséges.
A királyné fejét csóválva kiment a szobából.

Közben a városban már eluralkodott a horror.Az asszonyok sikítozva próbálták menekíteni gyermekeiket a tűz és vámpírok elől.A férfiak pedig harcoltak miközben a nők többsége a tüzet próbálta eloltani.A telihold még nagyobb erőt adott a vámpíroknak.A vér illata pedig elvakította őket.

Arisa közben megoldotta a lehetetlent...
-Mivel lehet ezt a védőfalat lebontani?
-Egy varázsigével - Mondta bizonytalanul Ukyo
Arisa elnevette magát
-Mi olyan vicces ezen?
-Hát tudod... varázsige?  - Mosolygott - Jó-jó.Komoly leszek.Milyen varázsigével?
-Ha tudnám már nem lennék itt.
-Á.Tudod fenn van egy könyvtár.Ott lehet hogy találok valamit. - Mutatott Arisa felfelé
Arisa nem sokkal később talált is egy könyvet ahol varázsigék voltak.Kicsit kételkedett abban hogy tényleg működik .Hiába szerette a varázslatos dolgokat, ebben nem igazán tudott hinni.
Végül felolvasta a könyvben lévő varázsigét és a hozzátartozó dolgokat.
"aperire donec sol non consurget" Annyit jelent hogy nyisd ki míg a nap fel nem kel.
A vámpírok ősi hagyományai miatt lett ez a különleges életmentő varázsige.A vámpírok az éjszakában el tudtak rejtőzni.A míg nap fel nem kell kifejezés pedig éppen erre utal.Nappal ne engedd szabadon a vérszomjas vadállatokat. - Olvasta Arisa magában.
Ekkor egy kéz telepedett rá Arisa vállára.A lány azonnal megfordult és egy izmos mellkasba ütközött.Ukyo ott állt régi fényében pompázva.
-Tudtam hogy sikerül majd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése