2012. május 23., szerda

Vampire in the dungeon - 5-6rész - Az igazság fényében Vége

Arisa végignézett a férfin.Magasabbnak,erősebbnek és vonzóbbnak látta mint eddig.
-Szóval... ennyi volt? - Mondta akadozva Arisa
-Köszönök mindent. - Mondta Ukyo majd egy finom csókot nyomott a lány arcára
-És most elmész...?
-Nem hagynálak itt.
-Ez nem válasz.
-Arisa... egy idő után persze... itt hagyom majd ezt a börtönt.Már nem tudom mióta nem láttam senkit.
-Tudod hogy nem így értettem.
-Hajnalban elindulok hogy véget vethessek a háborúnak.
-Értem.És addig?
-Reméltem... hogy körbe vezetsz.
-Nem olyan könnyű az.
-Nyugi... nagyon gyors vagyok - Mosolygott Ukyo a lányra. - Szóval merre felé menjek?
-Megbízhatok benned igaz?
-Meg.
Arisa röviden elmondta az utat a szobája felé.Ukyo valóban olyan gyors volt hogy úgy tűnt, mint ha láthatatlan lett volna.
Vajon ez is egy vámpír képesség lenne? - Tűnődött Arisa
Mikor fölért a szobájába, Ukyo már türelmetlenül hanyatt feküdt az ágyon.
-Megláttak?
-Nem.Senki. - Válaszolta nagy sóhajjal Ukyo
-Megkönnyebbülés. - Fújta ki a levegőt a lány
Arisa félt.Nem merte bevallani hogy így érez.Rettegett hogy kiderül az árulása a népe felé.Ráadásul a szüleitől is, kiknek mérföldekig ér a haragja a vámpírok miatt.
Arisa elálmosodott lefeküdt Ukyo mellé és elaludt.Talán a szerelemtől, mindkettejükben csak halványan ég a háború félelmének lángja.
A hajnal hamar eljött.Ukyo-nak indulnia kellett.A férfi lassan kinyitotta a szemét és felült majd az ablakhoz lépett.Csak most szembesülhetett azzal hogy mekkora pusztítást végeztek egész éjszaka.De meg kellett erősödnie ahhoz,hogy harcolni tudjon.Ukyo már azon volt hogy kimászik az ablakon.De valami visszatartotta.Arisa ingét fogva próbálta visszatartani őt.
-Arisa... - Súgta halkan Ukyo miközben megfordult.
-El sem búcsúzol tőlem?
-Ígérem hogy visszajövök hogy lássalak.Ígérem hogy nem hagylak egyedül. - Mondta Ukyo.
Ezután egy gyengéd csókot nyomott a lány homlokára és kiugrott az ablakon.Olyan gyors volt hogy észre sem lehetett venni.Arisa könnyes szemmel rogyott össze az ablak előtt.
Nem sokkal később a leendő férj megérkezett hírvivőjével.
-Uram.A vámpírok már a fél várost felégették.A katonák pedig próbálják elvinni az embereket biztonságos helyre. - Szólt a hírvivő a királynak,Dayu-nak.
-Küldjön még harcosokat a helyszínre.Ha nem javul a helyzet... magam is odamegyek!
-De drágám! - Szaladt oda Hanako férjéhez.
-Nem várhatom hogy az emberek meghaljanak miközben itt bujkálok.Eleget rejtegettük magunkat itt!
Hanako fejét ledöntve ismerte be hogy férjének igaza van.
-Eiichi!Készen vagy elvenni a lányomat és védelmezni?
-Készen. - Térdelt le a fiatal férfi
Délutánra Arisa azon kapta magát hogy fut és fut apjához.Kinézett az ablakon és meglátta a szörnyűséget.Szerelmét,Ukyo-t féltette a bajtól.
-Apám!Anyám!U....kkyo... - Mondta futva Arisa mikor meglátta a szüleit
-Tessék? - Nézett Hanako kérdően.
-Segítenem kell neki!
-De kinek?
-Hát Ukyo-nak!
-Ki az Arisa? - Kérdezte Dayu aggódó tekintettel
De Arisa válaszul csak kifutott a kapun egyenesen az istállóba ahol egy fehér ló hátára pattanva indult a városba.A szülei és a katonák is sietve követték a példáját.Nem tudták mi a baj.De egyetlen lányukat nem engedhették odaveszni.
Arisa csak ült a fehér ló hátán anélkül hogy bármit is átgondolt volna.Fegyver és páncél nélkül.Teljesen védtelen volt.
Ukyo éppen harcolt.Az uralkodó család vámpírjainak ereje nagy volt.Meg bírta állítani az összes alattvalót.Azonban a vámpírok nem hittek hercegükben.Azt hitték hogy meghalt és az emberek furcsa játékot űznek velük.
Arisa könnyes szemmel nézett végig a városon.Mindent a tűz lángja elnyel.Az ott maradt emberek pedig menekülni próbálnak.Borzalmas halál lehet.A lány meglátta szerelmét harcolni.És gondolkodás nélkül cselekedett.
-Ukyo!
A férfi fél szemmel odanézett.A vámpírok azonban észrevették a lányt.Arisa felé ugrott 3 vámpír.Ukyo nem tehetett mást mint hogy megmenti szerelmét.Oda ugrott és verekedett a velük majd kézbe kapta Arisa-t és futott.
-Jól vagy?! - Kérdezte erősen ölelve a lányt. - Miért jöttél ide?!
-Látnom kellett.
-Az életed nem játék Arisa!
Elértek a fehér lóhoz.Ukyo felrakta a lóra a lányt.
-Menj vissza!ott biztonságban vagy!
-Nélküled sehova sem megyek. - Szögezte le Arisa és leszállt a lóról.
Ukyo felült a lóra és kezét Arisa felé nyújtotta.
Arisa szülei látták azt ahogy Arisa felül a lóra és egy idegennel elvágtat.Így hát követték őket.A lovak felkavarták a port ,patkóik zajosan felkeltették a figyelmet.A csatába az egész csapat beszállt.A király és királyné mögöttük 7 katonával siettek Arisa után.A többiek pedig a vámpírok csapdájába estek.
-Arisa! - Kiabálta  Dayu
-Ez édesapám hangja - Hajtotta le a fejét a lány suttogva
-Menj vissza vele Arisa!
-Csak menj tovább mint ha nem történt volna semmi sem... - Fogta meg Arisa a férfi kezét ami erősen markolta a kantárt
Ukyo egy biztonságos helyre irányította az aggódó szülőket.Egy nagy terebélyes cseresznyefa alá.Még a lovon ülve átölelte az előtte ülő Arisa-t.
-Ha bármi történne tud hogy...
-Add vissza a lányomat te átokfajzat! - Ordibált Dayu kardot rántva Ukyo felé - Érzem rajtad hogy vámpír vagy!
Ukyo végig háttal ült a lovon és hallgatta a vádakat.
-Maradj a lovon - Suttogta a lány fülébe Ukyo majd leszállt a lóról és megfordult.
-Tokaji... Ukyo...  még is hogy...?
-Nem az számít hogyan.Hanem hogy miért. - Mondta Ukyo nyugodt hangon. - Magunk nem csak 1 részt szegtek meg a megállapodásból!
-Miről... beszélsz? - Mondta Arisa miután leszállt a lóról és Ukyo felé lépett egyet.
-Apádat kérdezd a dologról...
Arisa kérdőn nézett a szüleire akik látszólag meg sem tudtak szólalni.Nem szóltak.
-A nagyapám ....téged akart jövendőbelimnek.Azonban a szüleid... hallani sem akartak a békéről és megszegték a megállapodást.Így bezártak hogy soha se ismerhessük meg egymást.Azonban elkéstek vele.Nem sokkal a bezárásom előtt mi találkoztunk.Te sem felejtettél el engem... és amikor lejöttél hozzám  fogalmam sem volt arról ,hogy ki vagy.De amikor megmondtad a neved... mindenre fény derült.
Arisa sírni kezdett.
-Ez igaz? - Kérdezte a lány szüleitől
-Nincs mit ezen szépíteni!Gyűlölöm a vámpírokat!Attól a naptól kezdve mikor a baleset megtörtént!A húgomat egy vámpír ölte meg!A békéről szó sem lehet!Amíg a vámpírok élnek az emberek nem létezhetnek békében e világon!
-De még is hogy zárhattad be?! Azt hitted hogy amíg meg nem halok titokban marad az egész?! - Kezdett bele a hisztijébe Arisa - Életem végéig nem akartad hogy megtudjam?!
Ukyo magához húzta a lányt aki rázkódva sírt.
-Engedd el a lányomat te... - Kezdett bele Dayu de Hanako mellkasa elé rakta a kezét ,ezzel jelezve hogy hagyja.
-Nyugodj meg... csak felejtsd el...
-Ez számomra lehetetlen... örökre megsebezte a szívem...
-Sajnálom hogy megszakítom a családi összejövetelt.De már nem bírtam ki. - Szólalt meg egy ismeretlen hang.
-Apa... - Csikorgatta a fogait Ukyo
-Fiam... régen láttalak. - Mosolygott az apa
-Bakin!Minek köszönhetjük látogatásod? - Köszörülte meg a torkát Dayu
Bakin is vámpír volt.Az uralkodó akinek a szava szent a vámpírok számára.Rövid fekete haja volt.Magas fekete ruháiban is látszottak izmai.
-Véget akarok vetni ennek az istenverte háborúnak.
-Te éppen az ellentétét akarod. - Vágott a szavába Hanako, férje oldalára lépve
-Ne gyanúsíts meg ilyennel Hanako!Hiszen alaptalan ez az állítás!Véget akarok vetni ennek a viaskodásnak... mégpedig azzal... hogy kiirtom az embereket.Logikusnak hangzik igaz? - Mondta Bakin gonosz kacajokkal kísérve
-Átkozottak legyetek ti, vámpírok!
-És ez a kislány?Nocsak... csak nem a kis Arisa-hoz van szerencsém?Szépen megnőttél! - Fordult a lány felé aki Ukyo karjaiban pihent.
-Hagyd békén. - Förmedt apjára Ukyo
-Hiába próbálsz a gondolataiddal irányítani.Jelenleg ez nem használ.Főleg hogy az a védőpajzs jócskán szívott az erődből.Hisz annyi éven át voltál fogva tartva - Mosolygott Bakin
-Á ... szóval tudtad hogy ott vagyok.Haladunk! - Tette hozzá mérgesen Ukyo
-Mit gondolsz... meg tudjuk beszélni ezt négyszemközt?
-Ha megígéred... hogy nem bántod őket... beszélhetünk.
-Megígérem hogy nem esik bántódásuk - Mosolygott gúnyosan Bakin
Ukyo Arisa-t felrakta a lóra.
-Ukyo... ne menj vele... kérlek...
-Csak így menthetlek meg... megígértem vagy nem?! Hogy örökké védeni foglak!
-Te voltál... aki...
-Menj!
Ukyo már el is ment a ló mellől apjához sietve.Ekkor legalább 10 vámpír ugrott Arisa felé.
-Tudtam!
Ukyo a lehetetlen tette.Előhozta a vámpírok ősi erejét.Dühében elporladt az össze támadó.
-Hogy mi?! - Nézett rémülten Bakin
-Az ősi erőnk.Ami... már régóta elveszett...
-Ne tedd... !
-Megölted a saját apádat... én nem fogok a te nyomodba lépni.Hagyd békében az embereket.... vagy kénytelen leszek...
-Megölni? Hajrá
Ebben a pillanatban egy villámcsapás irányult Arisa felé.Ukyo pedig nem tehetett mást.Édesapját a pokolra küldte.
Csönd lett.Lassan el kezdett esni az eső.A háborúnak vége lett.A vámpírok érezték... uralkodójukat megölték.
-Ukyo! - Arisa leugrott a lóról és szerelméhez futott.
-Arisa... - Ukyo két keze közé fogta a lány arcát majd hosszan megcsókolta.
-Vajon ez az igazi szerelem? - Tűnődött Dayu...
-Ez már... nem is a mi történetünk... - Mosolygott Hanako.

Vége

Utószó ~
Nem igazán vagyok jó a csaták leírásában.Nem is ezt akartam kifejezni a történettel.Lehetnek véletlenek az életben.De ebben a történetben a két szerelmes találkozása csak is a sors lehetett!Köszönöm hogy elolvasta az aki elolvasta :) Nem lett túl jó :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése