2012. szeptember 24., hétfő

The Elf Princess Killer - 1rész - Egy régi történet folytatása...

Hajnal volt.Csendes eső csepegett.A tavakon minden egyes csepp halk zenét játszott.Ez a nap is úgy indult mint a többi.Mindenki azt hitte olyan lesz mint mindig.De ebben a váratlan pillanatban,egy váratlan dolog történt.Az elfek támadást indítottak Kiotó ellen.Medvék,tigrisek és unikornisok hátán indult a több ezer fős sereg hogy elfoglalja Kiotó-t és átvegyék az uralmat.Nők és férfiak egyszerre.Mind harcoltak.Hiszen erejük nem a nemtől függött.Egy közülük sokkal erősebb volt.Még pedig az elfek vezére, a fiatal Eiichi.Ereje sokkal nagyobb volt mint egy átlagos elf-nek.
-Eiichi!Hamar elérjük Kiotót! - Szólt közbe egy copfos fiatal férfi egy medvén ülve
-Jól számoltuk ki az időt! - Nevetett fel Eiichi - Még ma miénk lesz Kiotó.
Kiotó fiatal császára nem készült fel a bajra.Csak akkor tudatosult benne az üzenet mikor már az elfek ostromolták Kiotót.
-Minden erőnkkel próbáljuk visszatartani őket!A nők is harcoljanak!
-A nők nem harcolhatnak!A gyerekekkel kel lenniük! - Tiltakoztak az emberek
-Az női elfek közül sokan csak a mágiát tudnak használni.A harcos karakterű nők igen is fogjanak kardot! - Állt fel idegesen a császár
A harc nem volt túl hosszú.Az elfek már nyerésre álltak.Ekkor egy aranyló fény repült Eiichi-hez.Egy csodaszép főnix volt.Üzenetet hozott.Eiichi elkiáltotta magát.Mindenki váratlanul fogadta a visszavonulás tervét.Főleg úgy hogy nyerésre álltak.Viszont a vezért parancsát nem lehet semmibe hagyni.Így az elfek visszavonultak.
-Miért mennek el?Miért fordulnak vissza? - Kérdezte a császár az erkélyén állva.
-Fogalmam sincs.Biztos megijedtek. - Nevetett fel kínosan a tanácsos
-Ez a legvalószínűtlenebb ok. - Reagált savanyúan a császár majd bement a palotájába.

Az elfek földjén...
-Hol van?! Hol van?!
-Jól van Eiichi.Már minden rendben.A palotában.
Eiichi ledobta magáról a páncélokat és a szükségtelen tőröket.Majd egyenesen futott a palota egyik szobájába.Ott feküdt a díszes ágyon Haru,Eiichi gyönyörű,szőke felesége.
Eiichi odatérdelt az ágyhoz.
-Neked Eiichi,az elfek uralkodójának... lányod született. - Adta át Haru a bebugyolált gyermeket Eiichi-nek.

20évvel később...
-Uram.A jós megérkezett - Hajolt meg a császár egyik szolgája a császár előtt.
-Küldjétek be. - Utasított a császár.
Egy nő lépett be a császárhoz kezében egy táskával.Hosszú lila kimonója volt.Hajába ezer virág volt tűzve.Ajka vörös volt mint a vér.Fekete haja pedig a térdéig ért.
A nő letérdelt a császár előtt.Előpakolta kártyáit,gömbjét.Majd egy térképre különböző drágaköveket dobott.
-A szellemek rossz jövőt mondanak.A Topáz ez esetben nem sárga színben pompázik.Ez népedre veszélyt jelent.Félj a gonosz múlttól és készülj fel.Mert három holdtölte után akár mindent elveszíthetsz. - Mondta rejtélyesen a jósnő
-Még is miféle baj?
-A hibát magad múltjában kell keresned,mely 20 éve is megvolt már.
-Csak nem az elfek támadásáról beszél? - Sutyorogtak a császár mögött
-Nem lehetséges hogy újra támadnak... igaz? - Válaszolta a másik
-És mit kell tennünk?
-20éve... az elfeknek egy új örököse született.Kinek még nagyobb hatalma lett mint az apjáé,aki megtámadta Kiotót.
-20éve? Azt akarja mondani hogy ...
-Az elfek a gyermek születése miatt fordultak vissza. - Fejezte be a császár mondatát a jósnő.
-Ha azt akarom hogy ne legyen több támadás... meg kell ölni az örököst! - Határozta el a császár

-Hé Yoko!Siess! - Kiabált valaki a levegőből egy főnixen ülve
Yoko, a fiatal és gyönyörű hercegnő egy medvén ülve üldözött egy fehér szarvascsordát.
-Mindjárt meglesz! - Mosolygott Yoko majd hátára rögzített tokból elővett egy nyílvesszőt majd lőtt. - Ez az!
-Eltaláltad?
-Igen!Leesett!
Yoko nem a szarvast akarta lelőni.Hanem a szarvas szarván lévő kristályt akarta megszerezni.
A főnixről leugrott a rejtélyes idegen.Egy fiatal,vörös hajú szépséges elf volt.Yoko barátnője,Jou.
Yoko még szebb volt Jou-nál.Hosszú szőke haját selyemként fújta a szél.Barna bőr ruhája pedig a vadászathoz megfelelő volt.
-Menjünk a vízeséshez! - Mondta lelkesen Jou
Egy gyönyörű helyre mentek.Valahol az erdő közepén lehetett a hegyen.A mágikus madarak hangja csodálatos volt.Az unikornisok békésen legeltek vagy ittak.Odaértek egy  vízeséshez.Víze zavaros volt.A halak körbe-körbe úszkáltak benne.Nyugtalan volt.Yoko letérdelt majd elővette a szarvastól szerzett kristályt.Két kezével körbefogta.Majd a kristály világítani kezdett.Az elfek ereje valóban elképesztő volt.Yoko szelíden a vízbe dobta a kristályt.A víz nyugodttá vált, a halak szétúsztak.Yoko elvégezte a feladatát.
-Most már békében őrizheti tovább ezt a vízesést a víz szelleme. - Szólt közbe Jou
-Biztosan megzavarta az a szarvas.Nem is értem hogyan kerülhetett oda a kristály.
-Biztos a madarak voltak. - Bólogatott Jou mire Yoko elnevette magát.
-Gyere.Menjünk haza!
Az elfek földje nem csak a gyönyörű táj miatt volt elképesztő.A városuk egyik része fenn a magas fák között volt.A fák koronájába előkelő házak épültek amik hidakkal voltak összekötve.A vezetői ház sokkal nagyobb volt.Cifrább,előkelőbb.És az volt a legmagasabban.De volt olyan hogy 1-1 dolog a levegőben repült.Ez pedig természetes volt náluk.Yoko-t körülrajongták a gyerekek és a férfiak akik szépségért követték.Yoko nem nézett egy férfira sem.Nem érdekelte a szerelem,és soha nem is érezett igazi szerelmet.
-Szia anya! - Lépett be a vezetői házba Yoko
Anyja,Haru közben 20évet öregedett.De még mindig szép volt.Az elfek igen lassan öregednek,és 20 év nem látszik 20 évnek.Haru egy hosszú rózsaszín kimonót viselt.
-Hol jártál Yoko? - Kérdezte Haru megölelve lányát.
-Á... én csak...
-Tudod jól hogy hercegnőként nem kerülhetsz bajba.
-Én csak a dolgomat végeztem.
-A szellemek védelme az őrzők feladata.Neked meg az irányítás lesz majd.Ne pazarold az energiád felesleges dolgokra.
-Én inkább kalandokra vágynék...
-Majd annak is eljön az ideje Yoko.
-Ugyan Haru.Hagyd.Hogy kérhetsz ilyet az én egyetlen lányomtól? - Jött oda mosolyogva Eiichi,Yoko apja.
-De te is tudod mekkora baj lesz ha az emberek rájönnek hogy van gyermeked! - Vágta rá rögtön Haru - Azzal hogy folyamatosan kimegy az elf földek határain túlra,bajba keverheti a népet!
-Vigyáz magára...
-Nem kockáztathatunk állandóan!
-Nem tehetünk ellene semmit... ezt te is tudod...

-Felséges uram.Ő Ise Kansuke. - Jöttek be a katonák egy férfit magukkal rángatva.
-Szóval te vagy a halálra ítélt bérgyilkos? - Kérdezte a császár
-Attól függ ki akarja tudni - Vágta oda Kansuke
Kansuke fiatal volt.24évesen már nagy hírneve volt.A katonák sokáig üldözték mire el tudták kapni a bérgyilkost.Rövid barna haja,borostája igazán férfiassá tette.Ismertető jele pedig egy vágás a szemöldökét átmetszve.
-Ajánlatom van számodra.
-Mibe fogadunk hogy nem érdekel?
-Visszavonom az ítéletet.Sőt még szabad is leszel.
-Mi lenne a feladat? - Kérdezte Kansuke csibész mosollyal az arcán
-Látod... ezt már szeretem! - Csapta össze a tenyerét a császár
-Szóval?
-Öld meg az elfek örökösét.
-Ennyi? - Nevetett fel Kansuke
-Nem olyan könnyű mint ahogy gondolod.
-Ugyan már... maga szerint miért vagyok halálra ítélt? - Nevetett továbbra is Kansuke
-Ez komoly dolog.Nincs idő nevetni!
-Még is mi az oka annak hogy ennyire sietős ez a dolog?
-Azt neked nem kell tudnod.Csak öld meg,és megkapod a jutalmad!Mond mire van szükséged?Katonákra?Erős páncélzatra?Méregre?
-Katonákra?Dehogyis, egyedül dolgozom.Csak hátráltatnának.Erős páncélzatra?Jó lesz a régi.Méregre?Ugyan dehogy.A kezemmel végzek vele!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése