2013. január 2., szerda

The Elf Princess Killer - 3rész - Ismerős szemek

-Na mi az?Csak nem félsz? - Nevetett fel Yoko mikor elindult a sárkányok felé - Azt hittem,hogy egy férfi sokkal bátrabb ennél.
-Sosem láttam még ehhez foghatót.... de nem félek - Vágta rá Kansuke
-Akkor hát... mit szólnál ha körbevezetnélek... és közben mesélnél az emberi világról?- Kérdezte Yoko,majd gyorsan hozzátette - Persze mind azért,mert meg akartál ölni minden ok nélkül.
-Ha ennyi az ára...
Yoko madárfüttyentés szerűen fütyült.Erre egy kisebb sárkány elé repült,majd lehajtotta fejét,ezzel is kifejezve tiszteletét az örökös iránt.
-Ülj fel mögém. - Mondta Yoko és már fenn is ült a sárkányon
"Ha tudnám mit csinálok... nem szórakoznom kénem,hanem gyorsan megölni,aztán elmenni - Gondolta Kansuke"
Kansuke a gondolatai ellenére felült a sárkányra.A sárkány azonnal felrepült.Erre Kansuke ösztönszerűen átölelte Yoko derekát.
-Nem kell félni.Ez csak a szabadság! - Kiáltotta el magát Yoko
A sárkány gyorsan és szabadon szelte a levegő hullámait.A táj gyönyörű volt.Kiértek a havas területről.Már színes volt minden.Zöldes fák,kék patakok és forrásvizek,virágos mezők és csillogó kristályok.
A sárkány leszállt egy tó mellé.Utasait lerakta,majd elrepült.
Yoko fáradtan ledőlt a puha fűbe,majd nagyot sóhajtott.
-Kezdheted a mesét.
-Miféle mesét?
-Hát magadról.Miért jöttél?
-Világot látni.
-Miért akartál megölni?
-Nem akartalak.
-De rám támadtál!
-Mert rám ugrottál!
-És amit akkor mondtál?"Megbíztak hogy játszd el a szerepet..."?
-Fogalmam sincs.Én ilyent biztos hogy nem mondtam.Csak egy utazó vagyok.Nem más...
-Ígérj meg valamit...
-Mégpedig?
-Sosem beszélsz rólam a császárotoknak.Nem tudhatja meg hogy létezem! - Mondta Yoko miközben nagy lendülettel fel állt. - Mutasd meg az emberek világát.
-Nos ez elég nehéz... rád nézve... a ruhád... a hajad... és a füled... - Gúnyolódott
-A fülem eltakarható,te meg hozol nekem ruhát.Gondolom nem akarsz még egyet repülni a sárkányon...
-Ö... indulok.
Kansuke úgy is tett.Másnapra meghozta amit kértek tőle.Egy bő,csuklyás köpenyt hozott a lánynak,aki már nagyon várta az ismeretlen világot.
Kansuke felült a lovára majd a kezét nyújtotta.
-Mi az?
-Ha azt hitted,hogy sárkányon odarepülhetünk,akkor tévedtél.
Yoko csak makacsan állt.Ezt látva Kansuke felrántotta maga elé a lányt,majd két dereka mellett átnyúlt, hogy megfogja a gyeplőt.
-Ez elég erőszakos volt. - Jegyezte meg Yoko
A ló vágtatott a szabad ég alatt.Azonban a szél minden gondolatot közvetített a birodalmon belül.
Yoko már látta az emberi város magas kőfalait.Kansuke is feldobta fejére a csuklyát majd bevágtatott a várba.
Kansuke bevezette a lovát egy fizetős istállóba.
-Hamarosan jövök érte.Adjanak neki vizet és ennivalót.
Yoko tátott szájjal bámulta az emberi paradicsomot.Futkosó gyerekek,kirakodók,ahol kézzel készített árut kínáltak,teázók és emberek kimonókban.Az emberek zenéltek a boltok előtt,és gésák táncoltak.
-Mindig ilyenek itt a napok?
-Sajnos nem igazán tudom. - Mondta kínos nevetéssel kísérve Kansuke
-Az meg,hogy lehet?
-Tudod nem vagyok valami népszerű a császári udvarban.Mondhatjuk úgy is,hogy egy jó pár éve,összesen 1 órát töltöttem itt.Viszont az esős nap hadjárata óta nyugalmat kapott ez a hely.
-Esős nap hadjárata?
-20 évvel ezelőtt történt...de ez már csak a múlt.Ne foglalkozzunk vele.
-Figyelem!Itt jön a császár! - Kiabálták az emberek.
Kansuke maga mögé húzta a lányt,és lehajtotta a fejét.
-Mi van?
-Jön a császár...nem hallottad?
Kansuke ösztönösen cselekedett.Ha akarta volna,akár már most átadhatta volna a császárnak a lányt.
A császár elment előttük,de röpke pillantást vetett feléjük.Találkozott a császár és Yoko tekintete.
-Állj! - Kiáltotta el magát a császár és megfordult.
Kansuke megfogta a lány kezét majd az istálló felé kezdett futni vele.A lóra felültek,majd fizetés nélkül kivágtatott.
-Hé!Fogják el!Nem fizetett! - Kiabált az istállós
A császár hiába kereste az ismerős tekintetet,már nem volt ott.
-A lovas után,de azonnal! - Kiabálta
-Még is mi történt? - Kérdezte Yoko két nagy levegő között.
-Észrevettek.
Yoko hátrafordult és meglátta,hogy üldözőbe vették őket a szamurájok.
-Gyorsabban!
-Ez így lehetetlen... - Motyogta Yoko,majd füttyentett.
-Mit csinálsz?
-Megmentem az életünket.
-A fütyüléssel aligha... - Magyarázta Kanuske,de ekkor egy főnix jelent meg fölöttük.
Yoko azonnal felugrott a lóról.
-Gyere.Hagyd itt a lovat.Biztonságban lesz.
-De...
-Higgy nekem!
A főnix lejjebb szált,hogy Kansuke is felülhessen.Majd szállt,szállt egy nyugalmas tisztásra,ahol ledobta őket.
Yoko-ra ráesett a férfi.Egyszerre kezdtek el nevetni.
-Ez jó móka volt.De nehéz vagy...  - Mondta Yoko
Kansuke feltámaszkodott,hogy ne nehezedjen rá teljes súlyával a lányra.
-Az biztos.Rég menekültem már szamurájok elől,az biztos.
-Köszönöm. - Mosolygott Yoko
Kansuke teljesen megfeledkezett magáról,és megcsókolta a lányt.Szépsége,nevetése teljesen elbűvölte.Yoko visszacsókolt és a férfi nyaka köré fonta a karját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése