2013. június 14., péntek

Lonely - 1rész - Amikor a kaland elindul

Reika gondolatai bele lesznek fűzve a történetbe.
Fogalmam sincs,hogy miért hittem azt,hogy a változás könnyű lesz majd.Még is,valamiért olyan könnyen hagytam el őt,és akartam új életet...

Shimazu Ichiro vizes hajjal térdelt egy étteremben.Fölötte,pedig Ayugai Reika állt dühösen egy felfordított pohárral a kezében.A pohár tartalma a férfi haját landolt.Az embrek pedig megdöbbenten figyelték a párt.
Reika vállig érő,fru-frus barna haja igen csak átlagosnak számított.Azonban az igéző barna szemeit senki sem felejtette el.Éppen ezért furcsa volt látni,hogy egy ilyen finom nő,ennyire dühös tud lenni.
A férfi megalázottan sem érezte jobban kényelmetlenül magát a nő társaságban,mint egyébként.Rövid,hullámos fekete hajától,napbarnított bőrétől és öltönyétől bárki elájult volna.Csak találgatni lehetett,hogy mi is volt a konfliktus oka.
-Soha többet nem akarlak látni. - Mondta Reika könnyes szemmel miközben lerakta a poharat az asztalra - Most pedig menj,és hagyj dolgozni végre.Mondtam már,hogy vége,és vidd a gyűrűt is.
Reika kötényt viselt.Egy étteremben dolgozott pincérként.A férfi bocsántáért esedezett,aki ráadásul a vőlegénye volt.
-Reika... sajnálom.Kérlek bocsáss meg!Csak még egy esélyt adj!
-Torkig vagyok az esélyekkel! Mostantól úgy fogok élni,ahogy én akarok,nem úgy,ahogy más akarja! Vidd el a nőcskédet oda,ahova csak akarod! Nem érdekelsz többé.
-Rendben.Ha tényleg ezt akarod...
Ichiro felkellt,majd minden további szó nélkül elment.Az emberek gyorsan folytatták ebédüket.

Hiába hittem,hogy ő a tökéletes számomra.Elég volt egy bájos pillantás,és félredobott 4évet.Miért voltam ilyen buta és vak? Azóta sem értem.De abban biztos vagyok,hogy igen is szerettem.Viszont abba,hogy ő... már kételkedem.

Reika hazaért a munkából.Az itteni lakását még a szüleitől örökölte.Kis lakás,de 3 embernek tökéletesen megfelelt.Egészen addig,amíg édesapja el nem hunyt rákban,két évvel később pedig anyja,egy szívrohamban.
Reika ledobta a táskáját az ágyra,majd elkezdte kigombolni a rajta lévő fehér inget.Nagyot sóhajtva lépett be a zuhanyzóba,ahol akaratlanul rátörtek az emlékek.Az arcán könnycseppek csordultak végig,majd zogokva összerogyott a zuhanyzófülkében.

Nem akarom.Nem akarom,hogy vége legyen.Fel akarok ébredni... Másnap,csak egy álom lesz az egész,tudom.

Másnap reggel a csengőt idegesen nyomta valaki.Reika nehezen msázott ki az ágyból.Végül az ajtóhoz vonszolta magát,és kinézett az ajtó kukucskálóján keresztül.Egy ideges szőke hölgy állt az ajtó előtt akiben annyi energia volt,hogy simán fel-le futkoshatott volna a lépcsőházban, amíg újra fel nem kel a nap.
Reika kinyitotta az ajtót.
-Akiko! Mit keresel itt ilyen korán reggel? - Kérdezte Reika a barátnőjétől
-Ichiro felhívott tegnap.Nem is értem...
-Nem bocsátok meg neki,ha ezért jöttél.
-Szó sincs róla! Pont megérdemli!
-Ezt elég furcsa pont a te szádból hallani...
-Attól még,hogy a bátyám,még nő és a barátnőd is vagyok! Nem fogok hazudni! - Fújta ki a levegőt Akiko,aztán leült a konyha asztalhoz.
-Kérsz kávét? - Ment a konyhapulthoz Reika
-Még nem ittál?
-Az az igazság,hogy most keltem,az az keltettél... és úgy is főznöm kell,szóval...
-Rendben,akkor kérek.Ne haragudj,de a fene se tudta,hogy te még 11kor alszol...
-Már ennyi lenne az idő?
-Apropó... bolond is vagyok... miért nem dolgozol?
-A tegnapi jelenetem után én sem várhatom el,hogy továbbra is megtarthatom az állásom... - Ült le Reika barátnőjével szembe.
-Kirúgtak volna?
-Á,dehogy. Felmondtam.
-Megőrültél?! - Állt fel nagy lendülettel Akiko - Azonnal menj ,és kunyizd vissza az állásod!
-Mi? És mégis,kunyizzam? Nem vagyok hajléktalan Akiko!
-De az leszel,ha nem dolgozol.Azt hiszed,hogy ez a lakás a tied maradhat,ha nem fizeted a költségeket?
-Dolgozni fogok... ígérem.Keresek munkát.Már ma elkezdem.
-Sok benned az energia,az biztos.Az én szakításom után két hónapig hasznavehetetlen voltam.
-Erre nem mondok semmit...
-Nem is kell.Tudod jól,hogy én csak jót akarok neked.
Csöngettek.
-Vársz valakit? - Kérdezte Akiko
Reika odasétált az ajtóhoz, és a kukucskálón keresztül megleste a látogatót.
-A postás az. - Mondta,majd kinyitotta az ajtót
-Jó napot. - Mondta a postás - A szomszédja ajtajára az van kiírva,hogy ide dobjam a leveleit,amíg távol van.Meg akarok bizonyosodni róla,hogy igaz.
-Természetesen.Megbeszéltem vele.
-Ezt irja alá - Dugta oda a papírt Reika-nak,aki alá is írta.
A postát lerakta az asztalra
-Nini! Ez egy Tlard! - Kiáltott fel Akiko
-Hogy mi?
-Egy Tlard.Divatmagazin.Japánban van a szerkesztőség,méghozzá Tokióban.Nagyon felkapott magazin.Most ők vannak reflektorfényben és az eladás is magas.Nyissuk ki! Nincs is becsomagolva.Úgy sem veszik észre!
A magazinból olyan erő sugárzott,amit Reika még sosem látott.
-Hűha! Párszor már megvettem a magazint,viszont az utolsó pár hónapban elmaradt.Sokat fejlődött azóta. - Mondta Akiko
-Akiko... én... Tokióba fogok költözni.És jelentkezem a szerkesztőségbe.
-HOGY MIT CSINÁLSZ?!

Nehéz elhinni azt,hogy egy ilyen egyszerű dologtól úgy érzed,változtatnod kell? Nekem még is csak eszembeötlött,hogy nincs miért itt maradnom ebben a kis városba,ha ott a nagy,kalandos Tokió,ahol százezer férfi és élmény vár.Tudni kell kockáztatni,különben minek élünk?


2 megjegyzés: