2013. június 28., péntek

Lonely - 2rész - Üdv Tokióban

Egy héttel később azon kaptam magam,hogy már be is csomagoltam.Hiába győzködött Akiko,nem maradhattam.

A vonatállomáson csak Akiko állt Reika-val a vonatra várva.
-Aztán gyere haza kérlek! Mi lesz velem nélküled? - Ölelte meg Akiko barátnőjét
-Talán még neked is kedved lesz eljönni Tokióba.
Beállt a vonat.
-Aztán vigyázz magadra kérlek.És hívj,amint van valami!A cuccodat pedig majd küldöm a lakásodba.
-Ne aggódj.Köszönök mindent. - Mosolygott Reika,majd felemelte utazótáskáját és felrakta a vonatra.Ekkor a csipogás jelezte,hogy a vonat ajtaja bezár.Elindult.

Nem volt nehéz felszállni a vonatra,és itthagyni a várost,ahol egész eddigi életem töltöttem.Vagy a lakást,ahol éltem a szüleimmel,amit nem adtam el,hanem inkább megtartottam.Nem sírtam.Megkönnyebbültem,hogy nem kell többet annak a férfinak a szemébe néznem,aki megalázott és szerettem.Teljes szívemből szerettem...

A vonat beért Tokióba.Reika taxiba ült,majd elmondta a címet az új lakásához.Mikor kiszállt megpillantotta a házat.Magas,régi és nagy volt.Belépett.Észrevette a ház belselyében lévő ürességet.Félig felfeszített postaládák,több hónapos felszólító levelek.Egy-egy lakásban csak 1 ember lakott többnyire,vagy pedig kis cég foglalta csak a helyet.Lift nem volt.A csigalépcsőt kovácsoltvas korlát keretezte.Tokióban drágábbak voltak a lakások.Reika nem is akart sokat költeni,de igaziból pénze sem volt sokkal jobbra.A 12-es számú lakásba költözött.Benyítva egy nappaliba lépett be,amiből közvetlen nyílt egy konyha.Pár bútor már bennt volt,de csak össze-vissza álltak,vagy éppen fóliával lefedve.Két ajtó nyílt még.Az egyik a fürdő, a másik meg egy szoba.Reika nagyot sóhajtva leült a fóliával lefedett díványra.

Hát bizony.Kezdődik az élet,egy teljesen új világban.

Csöngettek.
Reika furcsálta a dolgot,hiszen csak pár perce lépett be ide.Kinyitotta az ajtót.Egy magas,szőke,rasztahajú lány állt vele szembe.Szeme cicásra volt kifestve és hajába fekete gyöngyöket lehetett észrevenni.Rövid farmernadrág,és egy bő fehér pólóban állt ott.
-J-Jónapot. - Mondta Reika
Erre a lány elnevette magát.
-Jaj,ugyan! Enoki Kinuko vagyok,a szomszédod. - Mondta a lány miközben mosolyogva kezet nyújott
-Ayugai Reika - Viszonozta a kézfogást Reika - Épp most költöztem ide.
-Akkor úgy tűnik,hogy szerencsém van.Az az igazság,hogy egy bizonyos "Shimazu Akiko" félrecímezte a cuccaid.Szóval jó pár doboz,és táska nálam van.Sajnos most értem haza,és a barátom vette át őket,aki meg lusta volt... de mindegy. Ha gondolod segítek áthozni neked.
-Igazán? Azt megköszönném.És elnézést.
-Semmi baj.Erre valók a szomszédok. - Kacsintott egyet a lány,majd elindultak
-Most költöztél csak Tokióba,nem igaz?
-De... eddig csak kétszer voltam itt...
Bementek az ajtón.Reika orrát finom leves illat csapta meg.Majd meglátta a nappali közepén a cuccat.
-Ó,csak ennyi?
-Láttad volna, a barátom arcát - Nevetett fel a lány
-Megnézném én te az arcod,ha ilyen helyzetbe kerülnél. - Mondta belépve A férfi
-Ő az én zsémbes,de kedves,manga imádó zenész barátom,Hanabusa Josuke. - Karolta át a lány barátja nyakát.
Josuke még magasabb volt a barátnőjénél is.Felzselézett barna hajába kék-zöld tincsek tűntek ki.Na és az a szemöldök piercing...
-Oh,sajnálom,hogy gondot okoztam neked. - Hadarta Reika - Ayugai Reika vagyok.Csak most kölzötem Tokióba.
-Ne is törődj vele.Csupán meglepődtem egy kicsit.Bár, ki nem tenné? - Mosolygott el a végére - Na de, segítek átcuccolni.A nőkre nem lehet bizni ilyet...
Ekkor Kinuko nyakoncsapta barátját.
-Kösz,de mi NŐK is elbírjuk a dobozokat. - Mondta neki.
Josuke felvonta a szemöldökét.
-Erősen kétlem. De csak tessék - Mondta miközbe nevetve félreállt.
Az összes dobozt bepakolták a nappali közepére.
-Ha bármi másban kell,hogy segítsek,akkor szólj csak. - Mondta Kinuko
-Rendben.Mindent köszönök.
Azzal Kinuko kiment,és becsukta maga mögött az ajtót.
Reika leült a díványra,miután lehúzta róla a fóliát.

Most először éreztem egy kis honvágyat.Már nagyon könnyűnek tűnt az ideút,a többi lépés nem lesz ilyen egyszerű.De bízom benne,hogy sikerül minden,és végre gondtalanul élhetem az életemet.

Másnap reggel ...
-A francba... - Csapta le a kezét Reika,miközben a járdán állva próbált taxit fogni. - Már fél órája itt állok...
-Segítsek? - Kérdezte egy ismerős hang.
Reika megfordult és Josuke állt mögötte,a szomszédja.Laza,koptatott farmert,fekete sarut és egy fekete trikót viselt,haját pedig szokás szerint felzselézte.
-Á.Sz-Szia.Nos,tudok taxit fogni...
-De nem Tokióban.Ez egy külön művészet.Figyelj csak.Ott jön egy. - Mondta Josuke,majd kilépett az út közepére.
-Jézusom,ne...
A taxi megállt.
-Szívesen.
-A frászt hoztad rám...
-Nyugi,én mindig így csinálom. - Mondta Josuke majd kinyitotta a lánynak a taxi hátsó ajtaját.
Reika beszállt,de még nem csukta be az ajtót,mert Josuke továbbra is rátámaszkodott.
-Nem mint ha közöm lenne hozzá,de hogy van pénzed taxira,ha egy ilyen olcsó lakásba költöztél?
(Japánban elég drága a taxi)
-Csak addig,amíg ki nem igazodom.Elég régen voltam itt,és akkor is csak rövid ideig.
-Ha akarod,majd segíthetek kicsit átvizsgálni a környéket a buszokkal és a metrokkal együtt.
-Azt megköszönném.
Ekkor dudaszó és káromkodás hallatszott a háttérből.
-Aztán ügyesen,akárhova is mész. - Mondta a férfi,majd becsukta az ajtót és a taxi elindult.
-A Tlard magazin szerkesztőségébe szeretnék eljutni - Mondta a sofőrnek
-Manapság mindenki ott szeretne dolgozni.Szerencsésnek érezheti magát. - Mondta a sofőr,majd indult.

Mikor odaértem a szerkesztőség ajtaja elé egyszerre féltem,és örültem.Valahogyan mégis csak eljutottam idáig.És ha már itt vagyok,nem hagyhatom elúszni a lehetőséget.

Az épület igen modern volt.Nagy,üvegablakokkal végigrakott,óriási forgóajtóval,ami fölött arany színnel a Tlard lógója csillogott.Reika belépett.Márványpadló,óriási elektronikus plakátok,csillogás sugárzott.Oda ment a recepciós pulthoz.
-Jó napot.A főszerkesztőhöz jöttem.
-Megbeszélt találkozó? - Kérdezte a barna hajú csinos nő.
-Ö,nem de...
-Akkor sajnálom,de nem engedhetem fel.
-D-De nagyon fontos lenne.Kérem hívja fel!
-Nézze,Hotate Mieko-nak,a főszerkesztőnek rengeteg dolga van,és nem zavarhatja őt senki,ha csak nem ismeri,és nincs vészhelyzet.Ráadásul úgy,hogy be se jelentkezett...
-Nos az az igazság,hogy én most jöttem Amerikából,mert szeretnék egy közös számot létrehozni a Tlard-al.
-Melyik magazin?
-Ö... Vogue.A főszerkesztő keze mellett dolgozom... mindig én intézem a hasonló ügyeket.Viszont holnap visszautazom,ezért sürgős lenne,ahogy mondta.
-Rendben.Felhívom. - Mondta a nő,majd tárcsázot. - Jó napot,Mrs.Mieko.Egy hölgy van itt az amerikai Vogue magazintől.Felengedhetem?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése