2014. március 12., szerda

Idiot Girl in the Police - 5rész - Dupla randevú

Bár az ügyet nehéz volt elintézni,végül is sikeresen teljesítették a feladatot,a pendrive pedig visszakerült a tulajdonosához.A pendrive-ot ügyesen,egy táviratként küldték,megérkezését pedig megerősítették.

A rendőrségen aki bent maradt,mindenki ült az asztalánál.Halk zene szólt.Yoshiko éppen jegyzetelt valamit,Jun éppen egy ügyet dolgozott ki,és a beszerzett pénzt számolta.Gennosuke épp ivott egy fémdobozos italt majd kifordult a gurulós székkel,majd rápillantott a vele szembe ülő Yoshiko-ra.Mikor látta,hogy nem figyel,a több méterre lévő kuka írányába eldobta üres italos dobozt,de elvétette,és a kuka mellé esett.
-Nyugodtan odamehetsz,és beledobhatod a kukába - Dörmögte Yoshiko úgy,hogy oda sem nézett,csak folytatta amit eddig.
-Á,kihagyom. - Mosolyodott el Gennosuke
-Nem kérés volt.
-Talán parancs? - Nevetett Gennosuke
-Dobd már bele abba a nyamvadt kukába! - Állt fel Yoshiko - Nehezedre esik?
-Igen. - Mondta mosolyogva Gennosuke
-Na jól van.Elmentem. - Monda Yoshiko miközben elindult az ajtó felé.Gennosuke pedig visszafordult, a nőre hagyva a dolgot.
Yoshiko útközben felvette a kuka melletti dobozt,majd ajkára harapva Gennosuke irányába dobta,és fejbe találta vele a férfit.
-Na,na,na állj csak meg! Most azonnal! - Mondta gyorsan felpattanva Gennosuke rögtön Yoshiko felé szaladva
-Felejtsd el,a földnek is ennyire fájt.
-Ti nők,meg a hülyeségeitek! Ki mondta,hogy fájt?
-Különben miért lettél volna ilyen ideges?
-Mert a határaimat feszegeted!
-Te is az enyémet.
Ekkor kergetőzni kezdtek az asztalok körül.
-Gyere ide,hadd adjam vissza! - Mosolyodott el Gennosuke hirtelen - Miért menekülsz?
-Felejtsd el.Hozzám ne érj! - Röhögött fel kínosan Yoshiko
-Na,a feleségem vagy,nem? Mindent meg kell tenned értem  - Mosolygott továbbra is
-Szó sincs róla.
Gennosuke utolérte Yoshiko-t és hátulról ölelésféle képen lefogta,hogy alig tudjon mozogni.
-Engedj el! Ez szembe ütközik a jogaimmal - Nevetett Yoshiko.Maga is meglepődött rajta.
-A feleségemmel azt csinálok amit csak akarok - Hajtogatta Gennosuke
Ekkor belépett a komoly és szenvedélyes Michio főnök,és megköszörülte a torkát,mire Yoshiko és Gennosuke szétváltak.
-Örülök,hogy legalább nem veszekedtek,de ez már kicsit sok munkaidőben,nem?
-Sajnáljuk - Hajolt meg Yoshiko
-Beszélhetünk? - Kérdezte Michio
-Velem? - Nézett a férfira Yoshiko - Persze.

Bementek Michio irodájába.
-Tudom... valamennyire kellemetlen ez az egész,de el kell fogadnunk.Vagyis... csak próbáljuk meg.
Yoshiko kíváncsi szemekkel nézett a férfira
-Illetve... meg akarlak hívni valahova...
-Tessék? Hova? - Kérdezte Yoshiko
-Ezt még kitaláljuk.Szeretném,ha jól éreznéd magad.De akkor ezek szerint benne lennél?
-Nos... én nem tudom,hogy helyén való lenne-e.
-Remélem,hogy nem Gennosuke-val való jelenet miatt hajlik a válaszod a másik irányba...
-Dehogy! Ilyenről szó sincs... csak nem szeretném,ha félreértenél,mert még fogalmam sincs,hogy mit kéne válaszolnom neked.
-Tudom,hogy gondolkodnod kell azon,hogy a feleségem légy-e,vagy sem.De a döntést inkább hátráltatja az,hogy semmiféleképpen sem kerülünk kapcsolatba egymással.Mert egy idegenhez én se szeretnék hozzámenni.És nem dobhatom félre a családtagjaink elvárását sem.
-Tudom.Elmegyek veled...
-Rendben.Péntek este.Ne felejtsd el.Érted megyek.

Yoshiko kijött az irodából.Mikor az ajtó becsukódott nagyot sóhajtott,becsukta a szemét.Mikor kinyitotta Gennosuke állt előtte,arcán pedig lehervaszthatatlan mosoly települt.
-Jézusom! Neked elment az eszed?!
-Mi van? Megijesztettelek? - Nevette el magát a férfi
-Az nem kifejezés.
Mikor a férfi továbbra sem mozdult Yoshiko megtette a következő lépést.
-Menj már arrébb. - Mondta miközben eltolta a férfi mellkasát.
-Ugyan már,mi a bajod? - Kérdezte
-Semmi,csak kicsit ideges vagyok.
-Ugyan,miért?
-Semmiért... illetve... nem tartozik rád. - Köszörülte meg a torkát Yoshiko
-Jaaa,vagy úgy. - Mondta majd hirtelen a nő asztalára könyökölt - Mondd el!
-Mondtam,semmi közöd hozzá. - Mondta majd egy mappára mutogatva folytatta - Most pedig ha hagynád,ki kell keresnem ennek az embernek az aktáját
-Úgy sem tudsz lerázni,nem csak most,amúgy se.Szóval péntek délután egy ebéd,ahogy múltkor?
-Jaj,igazán nem szükséges újra elrángatnod azt a libát,hogy lealázzam. - Mondta Yoshiko gúnyos mosollyal
-Mondd csak... szarkazmust is oktattak azon az egyetemen,ahol tanultál? - Kérdezte gondolkodó tekintetet megjátszva Gennosuke.
-Nagyon vicces.
-Nem igazán érdekel.Munkából együtt megyünk.És ha kell,elrángatlak cicám. - Mondta kacsintva,majd kiment az irodából.
-Ezt a barmot - Mondta Yoshiko
Munkatársai érdeklődő szemmel figyelték.
-Mivan? - Kérdezte flegmán majd beleharapott az asztalán lévő fánkba,és teli szájjal folytatta- Dolgozzatok inkább.

Péntek reggel...
-Jóóóóóó reggelt - Köszönt be Jun az irodába
-Ah,szia. Segítenél?! - Kérdezte Yoshiko,miközben egy nagy mappa kupaccal egyensúlyozott
-Áh,persze. - Jun elindult segíteni,és levette a kupac felét - Mik ezek?
-Kaptam egy új megbízást.Két sarokra innen,kiraboltak egy kis butikot a múlt héten.
-Hát ezt az ügyet igazán megkaphatnák a körzetiek...
-Ha csak ez lenne,természetesen igen. De ez egy luxus ruhákat áruló cég volt.És az utóbbi hónapban nem ez az első eset.Eléggé kimérten dolgoznak.Sehol egy ujjlenyomat,vagy nyom.A kamerákat pedig hatástalanították.
-Akkor érthető... - Mondta  -Amúgy... tényleg randizol Gennosuke-vel ma?
-Mi? Elmondta?
-Nem,nem mondta.Kiragasztotta az üzenőtáblára... - Csettingetett Jun
-Hogy mivan?! - Yoshiko szemei elkerekedtek. - Azonnal leszedem!
Yoshiko kirohant az előtérbe.Észrevette az egyszerű fehér papír,melyre pirossal ki volt írva : Yoshiko,ha elfelejted a találkát,esküszöm,nem úszod meg a csókomat cicám.
-Ráadásul perverz is! Ezt a pofátlanságot! - Dörmögött Yoshiko majd letépte a papírt,és összegyűrte.
-Látom megtaláltad - Mondta Gennosuke Yoshiko válla fölött hajolva
-Csak azért se megyek el!
-Ugyan már,ami azt illeti... várjunk csak,ezek szerint eljöttél volna? - Mosolyodott el
-Dehogyis! Képtelenség...
-Aha,azt majd meglátjuk. -Mondta kacsintva és továbbment.
-Jó reggelt Yoshiko  - Jött be Michio
-Ah,jó reggelt.
-Remélem nem felejtetted el az estét. - Kezdte bizonytalanul
-Nem,dehogyis.
-Akkor rendben.Majd... találkozunk - Majd izgulva mosolygott és továbbment.
-Hűűűűűhaaa. Vajon melyik férfit választod? - Kérdezte Jun
-Miért ijesztget mindenki mostanában?! - Kérdezte Yoshiko felháborodottan - De várjál... te egész végig itt voltál?
-Bizony... - Mosolygott - És,mihez kezdesz most,hogy a kis magánrendőrségünk legjobb pasijai rád startoltak?
-Rám startoltak...? Jun,hallod te mit beszélsz?
-Nos,nem tudom... Mindenesetre szurkolok,hogy legalább az egyikkel összejöjjön - Mosolygott
-Nos... az az igazság... ,hogy Michio... vagyis a főnök...
-Értem én...
-Nem,ami azt illeti nem.Ez olyan,amit rajtunk kívül senki sem tud...
-Úristen! Már is lefeküdtél vele!
-Nem,épp ezt akarom elmondani,hogy múltkor az irodájában...
-Az irodájában,amíg mi itt voltunk?! - Képedett el Jun
-Dehogyis!
-Akkor hol?
-Semmi sem történt!
-Akkor miért mondtad az előbb?
-Jun,ezt te találtad ki.Azt akartam elmondani....,hogy Michio és én ,apám végrendelete alapján jegyeseknek kéne lennünk.Ő az,akiről beszéltem,és nem mondtam el,hogy ki az.
-Hogy mi?!
-És ezzel próbálkozik...
-Elég fura lehet a kényszerházasság.És megterhelő is.
-Nos ez így van.Ami azt illeti,a családja is támogatja ezt... és már menyükként kezelnek.Nem akarok csalódást okozni.Ezért mondtam igent a randira.
-Remélem nem bánod meg.
-Nos... azt én is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése