2014. június 28., szombat

Idiot Girl in the Police - 6rész - Dupla randevú 2

Délután 3órakor...
Yoshiko ügyesen kisomfordált az irodából,majd a bejárati ajtón is,és az autója felé vette az irányt.
-Hova,hova cicám? - Kérdezte Gennosuke - Azt hitted leléphetsz anélkül,hogy legalább egy csókot adnál?
-Nem akartam én lelépni,csak az autómba hagytam valamit... - Mosolygott kínosan
-Na gyere csak ide,és pattanj be hozzám,aztán lépjünk - Mondta miközben kinyitotta a kocsija ajtaját.
-Mondtam már,hogy elegem van belőled?
-Egy párszor,de jogosan - Erőltetett egy mosolyt magára Gennosuke majd betessékelte Yoshiko-t,végül becsukta az ajtót és beszállt a másik oldalon.
-Na,hogy akarsz vinni? - Kérdezte
-Azt hittem,te tudod.
-Igazad van... végül is én vagyok az aki saját magamat elhívta,aztán még be is tessékelt az autóba.
-Nyugodj le.Már mindent kigondoltam - Mosolygott,majd beindította az autót.
Gennosuke céltudatosan hajtott le a kis utcákban.Már több mint egy órája utaztak.Leállította az autót.Egy otthonos faháznál állt meg.Kitűnt a többi ház közül.
-Hol vagyunk? - Kérdezte Yoshiko
-Gyere,és meglátod.
Kiszálltak,és egyenesen a bejárati ajtó felé indultak.Gennosuke udvariasan előreengedte Yoshiko-t,majd a pulthoz vezette.
-Jó napot.Kano Gennosuke névre foglaltattam asztalt.
-ÁÁ,várjanak még 2percet kérem.Megnézem,hogy elkészültek-e már. - Mondta a pultos lány,majd elment.
-Elkészülni? Mivel? - Kérdezett továbbra is Yoshiko
-Mindent a maga idejében,cicám. - Mosolygott
-Á,Gennosuke! Rég láttalak - Szóltak hirtelen. Egy idősödő férfi jött öltönyben,karján egy szőke,vörös ruhás európai nővel aki körülbelül annyi idős volt,mint Yoshiko
-Áh.Chojiro.Jó rég találkoztunk.De a barátnődet még nem ismerem.
-Ó,ő Katja.Orosz színházi színésznő.A legutóbbi turnén futottunk össze.Azóta érte dobog a szívem.
-ÁÁ,maga vén kecske. - Mosolyodott el kacéran Gennosuke
-És a hölgyecskében kit tisztelhetek? - Nézett egyenesen Yoshiko-ra
-Bemutatom magának Yoshiko-t.A feleségem. - Folytatta komoly arccal.
-Hogy mi?! - Nyögte ki Yoshiko
-És az esküvődre miért nem hívtál meg? - Kérdezte Chojiro.Yoshiko látta,a férfi belement a játékba
-Tele volt a lista,de a macikám nem is említette,hogy ilyen jóképű ismerőse van,mint maga. - Mondta Yoshiko,majd Gennosuke-ba karolt.
-Ugyan szivem,én említettem Chojiro-t,azt mondtad,hogy egy öreg kéjenc - Mondta Gennosuke meglepetten
-Dehogy mondtad! - Mondta Yoshiko erőltetett mosoly közben.
-Elismerem,ha adsz egy csókot,itt és most!
-Húhúhú,de aztán még tudod,hogy csábítsd el a nőket Gennosuke. Hajrá kislány,adj neki egyet! - Mondta Chojiro nevetve
Yoshiko hezitált.Gennosuke szemébe nézett,majd sebesen egy puszit nyomott a férfi arcára.Gennosuke is meglepődött.Sosem gondolta volna,hogy Yoshiko valaha is bele fog menni a gyerekes játékaiba.
-Ugyan,milyen szégyenlős... -Nevette el magát az öreg
-Csupán nem szereti ha nézik - Mondta Gennosuke
-Elnézést,kész van az asztaluk - Szólt közbe a pultos
-Már is megyünk. - Válaszolta Gennosuke majd öreg barátjához fordult - Azt hiszem,hogy akkor most megyünk is.Örültem,hogy találkoztunk.Fussunk még össze.
Gennosuke és Yoshiko követte a pultost,aki elvezette őket az asztalukhoz.Hosszú lépcsősor vezetett el odáig.A teraszon volt az asztal.Egyedül az ő asztaluk.Bordó asztalterítő,fehér tányérok és meggyújtásra váró gyertyák.Az erkély tele virágokkal.A kilátás gyönyörű volt.Pár száz méterre ott volt a tengerpart.Hallani lehetett az óceán nyugtató zaját,ami gondolkodásra késztetett minden arra járót.
-Itt van az asztaluk.Hamarosan hozzuk az ételeket. - Mondta a pultos,majd elment.
-Ez gyönyörű. - Mondta Yoshiko
-Ugye? Kiskoromban sokat jártam le erre a partra az apámmal.De azt hiszem,hogy 26 évesen már kinőttem abból,hogy játszak.
Leültek.Hozták is a vacsorát.Lassan besötétedett.Meggyújtották a gyertyákat.
-Na megbántad,hogy velem jöttél?
-Nem mint ha lett volna más választásom...
-Iiii...
-De nem. Meglepő,de kellemesen csalódtam. Mond csak... lemehetnénk a partra?
-Kéne?
-Jó lenne. - Mosolygott
Gennosuke nem bírt ellenállni a nő gyönyörű szemeinek.Szó nélkül felállt,majd elindultak.
-Nem kell fizetni?
-Már előre elrendeztem mindent.Menjünk.1-2 perc és leérünk a partra.
Leértek.Nem voltak lámpák.Csak a holdfény világította meg a partot.Yoshiko előre futott,ledobta cipőjét,és beleállt a vízbe.
-Imádom a Májust.Meleg van,épp jólesik a víz.
-Vigyázz,ne ess bele.Csak,hogy tudd,nem megyek be utánad.
-Ez aztán a lovagiasság.Ki gondolta volna! - Nevetett Yoshiko - Pont ilyennek ismertelek meg.Zsörtölődő fiatalember.Aki nem szereti a nőket.
-Áh,ebből egy szó sem igaz.Imádom a nőket.Tényleg... - Nevetett
-Bizonyítsd. - Mondta Yoshiko
Nem is kellett többet mondania.A férfi habozást nélkül odalépett a nőhöz,magához rántotta és megölelte.
-Nem elég meggyőző - Folytatta
-Te akartad. - Mondta a férfi,majd abban a pillanatban megcsókolta Yoshiko-t aki hátra esett volna a meglepettségtől,ha a férfi nem tartja meg. - Ez már elég meggyőző volt a számodra?
-Nem is tudom... - Kezdett bele Yoshiko,majd a férfi nyakába csimpaszkodott,és ő csókolta meg.
Már hosszasan csókolták egymást,mikor Yoshiko telefonja csörögni kezdett.
-Ne haragudj,fel kéne vennem. - Mondta,majd kibontakozott az ölelésből és elővette a telefont.
-Ne vedd fel - Mondta Gennosuke Yoshiko szemébe nézve
-Muszáj.A főnök az.
-Mit akar ilyen későn a munkaidő után?
-Most ezt tényleg elkéne mondanom...?
-Azért kérdeztem,hogy elmond.
-Elmondom,de most fel kell vennem.
*Áh,Szia Yoshiko.Azért hívlak,hogy most fogok majd indulni,készen vagy?*
-Az az igazság,hogy még nem.És nem is vagyok otthon
*Hol vagy?*
-Valahol a parton...
*Érted menjek?Láttam,hogy az autód a kapitányság előtt állt.*
-Nem szükséges.Találkozzunk 1 óra múlva,rendben? Addigra visszaérek.
*Rendben... akkor majd nálatok...*
Yoshiko letette a telefont,de Gennosuke szúrós tekintetével került szembe.
-Miért találkoztok? - Kérdezte - Mond el.A feleségem vagy.
-Gennosuke... én... mi? Az csak egy színjáték volt-
-És ha tényleg így akarom,akkor mivan? - Kérdezte
-De mi még... nem is...
-De lehetne. - Mondta és közelebb húzta magához Yoshiko-t
-Kérlek,egyenlőre vigyél haza.Útközben pedig majd elmondom. - Mondta Yoshiko miközben leszedte magáról a férfi kezeit.
Beszálltak az autóba.Becsatolták az öveket,majd Gennosuke elindította az autót.Kevesebb,mint egy óra múlva Yoshiko háza közelében megálltak.Yoshiko kapuja előtt Michio főnök állt egy csokor virággal.
-Most már elmondhatnád,hogy mi a fene van. Jártok,vagy ilyesmi? - Kérdezte Gennosuke
-Dehogy... Akkor nem mentem volna el veled.
-Hurrá.Miért van olyan sejtésem,hogy ezt ma nem mondod el nekem?
-Ne haragudj... legközelebb mindent elmondok.
-Úgy sejtem,a jó éjt csókom elmarad. - Nézett előre Gennosuke,majd meglepetten nézett.Yoshiko egy puszit nyomott az arcára. - Ch... nem az arcomra.
-Legközelebb triplán megadom. - Mosolyodott el Yoshiko,majd kiszállt az autóból. - Most menj,hogy ne vegyen észre.
-Nem fogok bújkálni,amikor a feleségemmel találkozom. - Mondta
Yoshiko nevetve és fejét rázva becsukta az ajtót,és megvárta míg elhajtott.
-Ne haragudj! Itt vagyok - Szaladt Yoshiko Michio felé
-Inkább meg sem kérdezem,hogy hol voltál... nagyon aggódtam miattad.
-Ne haragudj kérlek... egy régi ismerősömmel találkoztam,és elbeszélgettük az időt.
-Akkor sem értem... mit kerestél te olyan messze?
-Éttermet vezet.
-Á,rendben.
-Amúgy tényleg sajnálom.Bejössz? Késő van már.Rendelhetnénk valamit.
-Végül is... rendben.
Yoshiko egy kis házban lakott.Letisztult berendezés,a nappali egybe volt a konyhával.Barna fotelek,kisebb LCD TV,vajszínű függönyök és szőnyegek,bordó fal.A nappaliból nyílt két ajtó.Egy háló,és egy fürdő.A hálószoba babarózsa színű volt,ahogy az ágynemű is.A fa ággyal szemben,egy ugyan olyan fából készült szekrény volt tükörrel.
-Szép kis ház - Mondta Michio miközben körülnézett és lerúgta cipőjét,majd papucsra cserélte.
-Mit szólnál egy filmhez és egy kis ramenhez? - Kérdezte Yoshiko,aki máris a dvd kupacban turkált.
-Legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése